Emetofóbia kérdések és válaszok

Tisztelt Doktor Úr / Doktornő!
A segítségét és a javaslatát szeretném kérni, súlyos problémával fordulok Önhöz. 31 éves miskolci férfi vagyok és egy furcsa és ritka fóbiától, emetofóbiától szenvedek immáron több mint két évtizede. Nem az interneten megtalálható leírások szerinti "típusos" formájától. Korábban akkor is szorongtam, ha valaki rosszul volt mellettem, ez azonban többszöri expozíció nyomán szinte teljesen megszűnt. Pánikbeteg is vagyok, tulajdonképpen szinte minden gastrointestinalis kellemetlen folyamattól szorongok. Hányinger esetén pedig nagyon bizarr pánikrohamot tudok produkálni. Ilyenkor minden erőmmel, ösztönösen (tudattalanul) az ingerek (öklendezés, expulsio) ellen küzdök és próbálom visszafojtani és/vagy a figyelmemet elterelni. Tekintve, hogy a pánikom pontosan ilyen tüneteket generál, egy öngerjesztő folyamatba csúszok bele. A sors fintora, hogy sajnos gyakran vannak ilyen tüneteim, azonban szerencsére az inger nem mindig olyan erőteljes, hogy az öngerjesztő folyamat beindulhasson és a pánikroham kiteljesedhessen. Sajnos ezidáig nem tudtam megfigyelni, hogy ez minek a függvénye, a psyches izgatottság meggátol abban, hogy a folyamatot vizsgálhassam. Korom előrehaladtával a tünetek még gyakrabban jelentkeztek és egyre intenzívebben, ezért három alkalommal is gastroscopiát javasoltak, melyek minden alkalommal negatív eredménnyel zárultak. Így a panaszaim hátterében psychés eredetet állapítottak meg és ebben az irányban javasolták a további diagnosztikus vizsgálatokat és kezelést. Tekintve, hogy ezt nem tudtam elfogadni, önkényesen további invazív vizsgálatoknak vetettem alá magamat, melyek mind negatív eredményt hoztak. Mostanra magam is beláttam, hogy az esetek többségében psychés folyamatok okozzák a tüneteimet. Azonban abban az esetben is ugyanúgy reagálok, ha a panasznak valamilyen vegetatív oka van (pl. ételabusus, vagy infectio). Tehát gyakorlatilag "nem tudok" hányni, bármennyire szürreálisan hangzik is. Tágabban összefoglalva, a saját szomatikus folyamataimtól félek, leginkább azoktól, amelyek valamilyen formában a gastrointestinumot is érintik. Ezzel így nagyon nehéz egészséges, normális felnőtt életet élni. A probléma mostanra oly mértékben súlyosbodott, hogy a mindennapi élet korábban triviálisnak tűnő feladatainak elvégzése is komoly problémát okoz. A megoldást mindenképpen két fronton szeretném keresni, az egyik, hogy mi váltja ki a tüneteket, a másik pedig, hogy miért így reagálok rájuk, hiszen a fentebb említett fizikai kiváltó okok esetében ez is nagyon fontos lenne. A szakemberek többsége ezt a másodikat figyelembe sem vette, nem hallgatták meg az érveimet. Keresem tehát a hányingerre, öklendezésre hányásra jelentkező pánikreakcióm okát. Nagymater elmondása szerint, édesanyám kisgyermekkoromban többször hagyott magamra veszélyhelyzetekben. Gyakorlatilag megijedt ezekben a szituációkban és próbált belőlük kimenekülni, ahelyett, hogy rólam gondoskodott volna. Ilyen esetekben, állítólag több alkalommal előfordult, hogy sikítozva menekült a szoba másik végébe, ahol becsukott szemmel, befogott füllel a sarokba guggolt. Édesanyám psychés problémáiból adódó megnyilvánulásai egyéb kritikus helyzetekben, sajnos más, biztonságérzettel kapcsolatos, ill. személyiségfejlődési problémát okoztak. Egyértelmű caracteropathias jegyeket mutatok, melyeket én magam is felismerek a viselkedésemben. A kezdetektől fogva, szociális, beilleszkedési problémáim voltak, vannak. Ezek megjelennek a baráti- és párkapcsolatokban, kollegális- illetve minden más emberi kapcsolatok vonatkozásában. Ezt azonban jelenlen másodlagos problémának tartom. Az elsődleges a fentebb leírt. Úgy vélem, hogy sokkal jobban tudnék fókuszálni a másodlagos problémára, ha az elsődleges megoldódna. Számos szakembert felkerestem már, több alkalommal feküdtem hónapokat a MISEK Pszichoterápiás Rehabilitációs Osztályán, de az alapprobléma perzisztens, ezen nem tudtak segíteni. A hagyományos, feltáró jellegű terápiák nem váltak be a problémára, véleményem szerint bármilyen hosszú távon lehetne folytatni, de nem járnának eredménnyel, mert az alapproblémával kapcsolatos konfliktusok non-verbális korból származnak. Amennyiben már találkozott hasonló problémával és/vagy tud bármilyen javaslatot tenni, hogy hova fordulhatok ezzel, kérem tegye meg.
Köszönettel,
H.T.