Kezdőlap - BZD függőség
BZD függőség kérdések és válaszok
BZD függőség
Kedves Doktor Úr/Nő!
Mivel már számtalan orvos "kezelt" sikertelenül, meg szeretném kérdezni az Ön/Önök véleményét is.
A problémám alapvető forrása egy gyermekkori trauma, 10 évesen elvesztettem édesapám, amit talán még a mai napig nem tudok feldolgozni, durva ezt mondani de tényleg ezt érzem , s anno mikor ez történt ennek hatására talán történhetett valami az agyi "kémiám" fejlődésében, változásában. Először 13 évesen éreztem magam depressziósnak, halálvágyam volt, nem találtam semmi örömöt az életben, már akkor. Édesanyámnak alig mertem elmondani hogy mi van velem.
Édesanyám is hasonlóan "járt" az élete során, mivel Ő meg 9 évesen vesztette el Édesanyukáját. :(
Akkoriban ismerte meg Édesanyám Jehova tanúit, illetve már azelőtt. Kellett Neki valami "kapaszkodó", mert idegösszeroppanást kapott mikor Apum meghalt.
Csak megjegyzem Ő azóta is Jehova tanúja, és nem szed semmi gyógyszert, és nem is lett , meg nem is lesz neki más férfi az életében.
Nos az ő tanácsára, el kezdtem tanulmányozni olvasgatni a kiadványokat, meg megfogadtam egy tanácsát hogy mindíg foglaljam le magam, hogy ne agyaljak annyit, és Istennek hála egy nyár alatt "meggyúgyultam". Bár mindezek ellenére félénk és visszahúzódó személyiség lett belőlem.
A lényeg a lényeg hogy középiskolában azért mentem át az első osztályban a postaforgalmi osztályból a gimisbe , mert ne mtudtam beilleszkedni a 29 lány meg a 4 fiú közé. Állandóan zavarban voltam.
A gimis osztály meg ugye tele volt a volt általános iskolás osztály és évfolyamtársakkal. Megjegyzem a zavarban lét azóta is mindíg tart, többnyire ismeretlen emberekkel való kommunikáció során, de nem ritka azokkal sem akiket ismerek, vagy jóban vagyok, amit nem értek.
Szóval a szerhasználat először 16 éves koromban jelent meg az életemben, a fű formájában. Először rosszul voltam tőle , de egyik akkori barátom unszolására csak csak betéptünk. Aztán meg már tetszett az érzés. Alkoholt is ezidőtájt ittam először. Hétvégente mindíg jól berúgtunk.
Eltelt a gimi, és felvettek az egyetemre, mert ugye mindezek ellenére kitűnő tanuló voltam, és matekzseninek tituláltak, meg vágott az eszem mint a penge.
Szóval 1999 ben felvettek programozó matematikus szakra.
De mivel beilleszkedési és ezek a zavarban léti problémáim voltak kimaradoztam , és így a kollégiumból is kiíratkoztam , aztán meg 3 félév bukás után kirúgtak, de ekkor már napi szinten szívtam a füvet, kb 99 végétől kezdve. Emellé társultak az ún. diszkódrogok, az ecstasy, meg a speed. Előbb kéthetente hetente, majd később napi rendszerességgel. 2002 ben ismét felvettek az egyetemre, és albérletbe költöztem ahol szinte végig be voltam állva 3 hónapig.
Mikor 2003 január elején kirakott a főbérlő, aki mellesleg a barátom és csoporttársam volt, haza költöztem, és onnantól kezdve még jobban belemerültem a dolgokba. 2004 ben ismét kirúgtak az egyetemről.
A drogos "karrierem"nek 2004 Június 1 vetett véget mikor egyik jóismerősömtől hallottam hogy a rendőrség látómezejében vagyok , és azon a napon abbahagytam mindent iszonyatosan szenvedtem. Ekkoriban már szedtem a rivotrilt, mert innen onnan kaptam"csak úgy".
Szóval ekkorra már 4 mg ot szedtem naponta. Ami már akkor is soknak számított szerintem, elalvásra vettem be mindíg 2mg ot egyszerre. Napközben meg erre a generalizált szorongásomra amit a rendőrségi ügy okozott, mert hogy 2004 augusztusában házkutatás, kihallgatások , minden volt ami annyira megviselt hogy hát ott bent a rendőrségen annyira megijjedtem hogy elsírtam magam a nyomozók előtt hogy nem akarok börtönbe kerülni és mindent elmondtam beköptem, így általános közellenség lettem a volt baráti körömben, mert az én vallomásom volt a legrészletesebb.... :(
6 hónapot kaptam 2 évre felfüggesztve, ketten pedig ültek 8 hónapot akikkel azóta is találkozom az utcán, és elmegyünk egymás mellett szó nélkül, pedig előtte..... :(
Szóval már akkoriban is gondolkoztam suicid dolgokon hogy én ezt nem bírom elviselni. 2005 ben ismét felvettek az egyetemre, de akkora már az agyam nem volt olyan penge egyrészt, meg ugye az alkoholos "pályafutásomat" is akkor kezdtem mikor az ilegális cuccokat már nem lehetett, persze a rivotril folyamatosan ment, napi 4-6 mg -al.
Egyszer gondoltam egyet hogy le tudok én állni erről a sz.rról, már bocsánat , így a napi 4 mg ot spontán elhagytam hát mit mondjak éreztem magam egyfajtán egy jó darabig, úgy hogy rá nem tudom mennyi időre elmentem pszichiáterhez. Akkor írták fel a xanaxot, 3 szor 0,5 mg, meg a cipralexet. Ezeket 2010 ig szedtem, amikor egy öngyilkossági kísérletem volt, mert öcsémmel nagyon összevesztem és a fejemhez vágta joggal hogy én soha nem dolgoztam és hogy Anyu meg Mamáék tartanak el. Előtte 2008 szilveszterén próbáltam xanax, tegretol, meg többfajta pszichotikum + alkohol kombóval megszabadulni a szenvedéstől.
Mert nem meghalni szerettem volna hanem a lelki gyötrelmektől megszabadulni.
Összesen majdnem 10 próbálkozásom volt pontosan nem tudom , de életben vagyok szerencsére. 2005 óta rendszeresen fogyasztok, fogyasztottam alkoholt, sokszor végig jártam a leszokás folyamatát, tudom mit mikor hogyan kell szedni ha elvonási tünetek jelentkeznének....elenium + tegretol terápia.
2013 dec24 én leraktam a poharat majd két évig absztinens. Bár előtte is voltak hosszabb rövidebb intervallumok.2 től 8 hónapig de ez volt a leghosszabb.
Mostanában is szoktam hetente kéthetente, de sajnos rá kell jönnöm mindíg hogy soha nem tudom a mértéket tartani , mert mattára iszom magam mostanában, persze a rivotril mellett amit 2010 óta a xanax ról váltás okán szedek, persze pszichiáter írja fel.
A legnagyobb problémámat persze az alkohol jelenti , de ugyanakkora hanem nagyobb a rivotril függőségem ami jelenleg 4 mg, illetve két napja csökkentettem 0.5 mg al, amit azért megérzek elég rendesen, de ha beszedném a 4 et akkor sem érezném magam sokkal jobban úgy érzem. Olvasgatok állandóan hogy mit kellene tennem és azt javasolják több helyen hogy a dózis 8-10 ed részével két, vagy több hetente. Az alkoholt meg végleg el kell felejtenem mert, most is két hétig nem ittam egy kortyot sem , és egyszer berúgtam és elvonási tüneteim voltak jó pár napig :(
Nem tudom azt sem, viszont érzem hogy nagy károkat okozott már a sok gyógyszer meg az alkohol, no meg előtte a drog..... :(
Nem tudom hogy lehetek e még valaha lelkileg egészséges????
A tanácsát/tanácsukat szeretném kérni, amit nagyon megköszönnék előre is!!!!
Tisztelettel.: Csaba
Mivel már számtalan orvos "kezelt" sikertelenül, meg szeretném kérdezni az Ön/Önök véleményét is.
A problémám alapvető forrása egy gyermekkori trauma, 10 évesen elvesztettem édesapám, amit talán még a mai napig nem tudok feldolgozni, durva ezt mondani de tényleg ezt érzem , s anno mikor ez történt ennek hatására talán történhetett valami az agyi "kémiám" fejlődésében, változásában. Először 13 évesen éreztem magam depressziósnak, halálvágyam volt, nem találtam semmi örömöt az életben, már akkor. Édesanyámnak alig mertem elmondani hogy mi van velem.
Édesanyám is hasonlóan "járt" az élete során, mivel Ő meg 9 évesen vesztette el Édesanyukáját. :(
Akkoriban ismerte meg Édesanyám Jehova tanúit, illetve már azelőtt. Kellett Neki valami "kapaszkodó", mert idegösszeroppanást kapott mikor Apum meghalt.
Csak megjegyzem Ő azóta is Jehova tanúja, és nem szed semmi gyógyszert, és nem is lett , meg nem is lesz neki más férfi az életében.
Nos az ő tanácsára, el kezdtem tanulmányozni olvasgatni a kiadványokat, meg megfogadtam egy tanácsát hogy mindíg foglaljam le magam, hogy ne agyaljak annyit, és Istennek hála egy nyár alatt "meggyúgyultam". Bár mindezek ellenére félénk és visszahúzódó személyiség lett belőlem.
A lényeg a lényeg hogy középiskolában azért mentem át az első osztályban a postaforgalmi osztályból a gimisbe , mert ne mtudtam beilleszkedni a 29 lány meg a 4 fiú közé. Állandóan zavarban voltam.
A gimis osztály meg ugye tele volt a volt általános iskolás osztály és évfolyamtársakkal. Megjegyzem a zavarban lét azóta is mindíg tart, többnyire ismeretlen emberekkel való kommunikáció során, de nem ritka azokkal sem akiket ismerek, vagy jóban vagyok, amit nem értek.
Szóval a szerhasználat először 16 éves koromban jelent meg az életemben, a fű formájában. Először rosszul voltam tőle , de egyik akkori barátom unszolására csak csak betéptünk. Aztán meg már tetszett az érzés. Alkoholt is ezidőtájt ittam először. Hétvégente mindíg jól berúgtunk.
Eltelt a gimi, és felvettek az egyetemre, mert ugye mindezek ellenére kitűnő tanuló voltam, és matekzseninek tituláltak, meg vágott az eszem mint a penge.
Szóval 1999 ben felvettek programozó matematikus szakra.
De mivel beilleszkedési és ezek a zavarban léti problémáim voltak kimaradoztam , és így a kollégiumból is kiíratkoztam , aztán meg 3 félév bukás után kirúgtak, de ekkor már napi szinten szívtam a füvet, kb 99 végétől kezdve. Emellé társultak az ún. diszkódrogok, az ecstasy, meg a speed. Előbb kéthetente hetente, majd később napi rendszerességgel. 2002 ben ismét felvettek az egyetemre, és albérletbe költöztem ahol szinte végig be voltam állva 3 hónapig.
Mikor 2003 január elején kirakott a főbérlő, aki mellesleg a barátom és csoporttársam volt, haza költöztem, és onnantól kezdve még jobban belemerültem a dolgokba. 2004 ben ismét kirúgtak az egyetemről.
A drogos "karrierem"nek 2004 Június 1 vetett véget mikor egyik jóismerősömtől hallottam hogy a rendőrség látómezejében vagyok , és azon a napon abbahagytam mindent iszonyatosan szenvedtem. Ekkoriban már szedtem a rivotrilt, mert innen onnan kaptam"csak úgy".
Szóval ekkorra már 4 mg ot szedtem naponta. Ami már akkor is soknak számított szerintem, elalvásra vettem be mindíg 2mg ot egyszerre. Napközben meg erre a generalizált szorongásomra amit a rendőrségi ügy okozott, mert hogy 2004 augusztusában házkutatás, kihallgatások , minden volt ami annyira megviselt hogy hát ott bent a rendőrségen annyira megijjedtem hogy elsírtam magam a nyomozók előtt hogy nem akarok börtönbe kerülni és mindent elmondtam beköptem, így általános közellenség lettem a volt baráti körömben, mert az én vallomásom volt a legrészletesebb.... :(
6 hónapot kaptam 2 évre felfüggesztve, ketten pedig ültek 8 hónapot akikkel azóta is találkozom az utcán, és elmegyünk egymás mellett szó nélkül, pedig előtte..... :(
Szóval már akkoriban is gondolkoztam suicid dolgokon hogy én ezt nem bírom elviselni. 2005 ben ismét felvettek az egyetemre, de akkora már az agyam nem volt olyan penge egyrészt, meg ugye az alkoholos "pályafutásomat" is akkor kezdtem mikor az ilegális cuccokat már nem lehetett, persze a rivotril folyamatosan ment, napi 4-6 mg -al.
Egyszer gondoltam egyet hogy le tudok én állni erről a sz.rról, már bocsánat , így a napi 4 mg ot spontán elhagytam hát mit mondjak éreztem magam egyfajtán egy jó darabig, úgy hogy rá nem tudom mennyi időre elmentem pszichiáterhez. Akkor írták fel a xanaxot, 3 szor 0,5 mg, meg a cipralexet. Ezeket 2010 ig szedtem, amikor egy öngyilkossági kísérletem volt, mert öcsémmel nagyon összevesztem és a fejemhez vágta joggal hogy én soha nem dolgoztam és hogy Anyu meg Mamáék tartanak el. Előtte 2008 szilveszterén próbáltam xanax, tegretol, meg többfajta pszichotikum + alkohol kombóval megszabadulni a szenvedéstől.
Mert nem meghalni szerettem volna hanem a lelki gyötrelmektől megszabadulni.
Összesen majdnem 10 próbálkozásom volt pontosan nem tudom , de életben vagyok szerencsére. 2005 óta rendszeresen fogyasztok, fogyasztottam alkoholt, sokszor végig jártam a leszokás folyamatát, tudom mit mikor hogyan kell szedni ha elvonási tünetek jelentkeznének....elenium + tegretol terápia.
2013 dec24 én leraktam a poharat majd két évig absztinens. Bár előtte is voltak hosszabb rövidebb intervallumok.2 től 8 hónapig de ez volt a leghosszabb.
Mostanában is szoktam hetente kéthetente, de sajnos rá kell jönnöm mindíg hogy soha nem tudom a mértéket tartani , mert mattára iszom magam mostanában, persze a rivotril mellett amit 2010 óta a xanax ról váltás okán szedek, persze pszichiáter írja fel.
A legnagyobb problémámat persze az alkohol jelenti , de ugyanakkora hanem nagyobb a rivotril függőségem ami jelenleg 4 mg, illetve két napja csökkentettem 0.5 mg al, amit azért megérzek elég rendesen, de ha beszedném a 4 et akkor sem érezném magam sokkal jobban úgy érzem. Olvasgatok állandóan hogy mit kellene tennem és azt javasolják több helyen hogy a dózis 8-10 ed részével két, vagy több hetente. Az alkoholt meg végleg el kell felejtenem mert, most is két hétig nem ittam egy kortyot sem , és egyszer berúgtam és elvonási tüneteim voltak jó pár napig :(
Nem tudom azt sem, viszont érzem hogy nagy károkat okozott már a sok gyógyszer meg az alkohol, no meg előtte a drog..... :(
Nem tudom hogy lehetek e még valaha lelkileg egészséges????
A tanácsát/tanácsukat szeretném kérni, amit nagyon megköszönnék előre is!!!!
Tisztelettel.: Csaba
Kapcsolódó betegségek
Kapcsolódó orvos - szakember kategóriák
Válaszok erre a kérdésre
2017. január 21. 19:11
Kedves Csaba! Öszinte részvétem a családját és Önt ért sorscsapások miatt! Ahogy látom, Ön hosszú utat járt be eddig is, sajnos legalább olyan hosszú lesz még az is, mai előtt jelenleg áll! Ha valóban az Isten hit segít, van egy jó hírem: Rákoskeresztúron működik olyan intézmény, amelyben kimondottan egyházi (református), hit alapján szervezik a rehabilitációt. De, ha nem tetszik ez a módszer, akkor javaslom, keressen olyan önsegítő csoportot, amelyben az Önhöz hasonló betegségben szenvedők együtt dolgoznak a talpon maradáson. Persze ennek feltétele az absztinencia! Ebben nsegítségére lehet a Szegeden működő Farkasinszki Teréz nevű drogcentrum (www.drogcentrumszeged.hu), ahol képzett szakemberek igazítják el és nyújtanak segítséget. Bizalommal forduljon hozzájuk!
Tajcs Sándor
addiktológiai konzultáns
Tajcs Sándor
addiktológiai konzultáns
Megválaszolta: Tajcs Sándor
2017. január 21. 16:12
Kedves Doktor Úr!
Először is meg szeretném köszönni irányomban mutatott érdeklődését, segítőkészségét.
Igen, tudom ,hogy ezen betegségek gyógyíthatatlanok, és csak a tünetek enyhíthetőek, illetve ténylegesen ahogyan mondani/írni tetszett , a megtanulhatóságon múlik minden..
Anno mikor először voltam pszichiáternél, amiről még nem esett szó 17 évesen beszéltem a lelki bajaimról az akkori barátnőm édesanyjának, és az Ő tanácsára mentem el pszichiáterhez. Azt is el kell mondanom hogy xanaxot már Apum halála után , az iskola pszichodokija adatott Anyum által, emlékszem hogy fél milis volt a rózsaszín, és abból is egy felet kaptam , de elaludtam tőle az órán, így gyerek fejjel megfogadtam hogy nekem az nem kell....
Visszatérve 17 éves koromhoz, akkor felírták a zoloftot, amitől egy szemtől nagyon rosszul éreztem magam, visszatértek azok a lelki gyötrelmek amiket akkor éreztem 13 évesen mikor depis voltam, halálfélelelem és egyebek...
Szóval most vagyok 36 éves és már nagyon sok antidepit "kipróbáltak" rajtam....sorolhatnám, de nem teszem, mert szinte az összeset, kivéve a MAO gátlós szereket...
Egy időben Cipralexet szedtem amitől jobban éreztem magam , csak a mellékhatása miatt pár év szedés után elhagytam.....szexuális diszfunkció miatt.
Szedtem ennek az izomerjét a citopramot is, de az sem volt jó...
Folytatnám azzal hogy mikor legutoljára 2008 ban kirúgtak az egyetemről, ugye mint alkoholista gyógyszerfüggő, nem akarództam dolgozni megvallom őszintén, és inkább otthon maradtam a nagyszüleimmel, mert hogy Ők is hozzájárultak a neveltetésemhez, bár lehet sőt biztos hogy nem pozitív irányban, mert el kényeztettek, gondolom annak okán hogy édesapám láthatták bennem....
Így hivatalosan is ápolási díjon voltam Velük 2008/9-2014 ig.
Mikor Nagyapám meghalt '14 áprilisában összeomlottam hogy most mi lesz velem, se munkám , se semmi.
Ekkor már majd 4 hónapos absztinens voltam, de rivo ment napi 1,5 mg....
Kőműves mellett kezdtem el dolgozni, majd napszámos voltam egészen 2015 márciusáig, amikor bejelentett munkahelyet kaptam, helyben, aminek nagyon örültem, mert ugye a hírem kisteleken meg volt/van, az előéletem miatt. Sajnos onnan októberben az alkohol miatt kirúgtak mert nem mentem be dolgozni, és a kocsmában láttak táppénz alatt....
Szóval eztán megint napszámos lettem, egészen decemberig amikor felvettek a pickbe, ott megálltam a helyem és én hagytam ott mert sok volt bebuszozni minden nap, és mert lehetőség nyílt helyben egy jól fizető állásra a gyáron belül ahol dolgoztam előtte, de augusztusban leépítés volt az alvállalkozónál így nekem is tipli volt, viszont visszavett a gyár egy utolsó esélyt adva...
De nem bírtam lelkileg, meg fizikailag sem, mert 12 órákat kellett dolgozni, 4 nap melo, 4 nap pihi, két műszakban nappal, éjszaka. Így kerestem a lehetőségeket, több helyre is beadtam a jelentkezésem, mehettem volna boltba zöldségesnek pici pénzért, de keveselltem, viszont ugyanúgy eladó lettem csak egy másik vállalkozásban, ahol jobban keresek, tavaly szeptember óta, jelenleg is ott vagyok. Heti 40 óra 8-4ig, csak ugye , meg kell szokni az emberekkel való kommunikésönt. Meg tanulni az adott témában, egy mezőgazdasági termékekkel foglalkozó cég ez, műtrágya, permetszerek, meg hasonlók.... Képzésre is járok jelenleg.
De......is itt jön a lényeg hogy a gyáron belül ahol volt a leépítés, úgy néz ki hogy visszaáll a "régi" rend és azóta is tartom a kapcsolatot az akkori Főnökömmel, aki nem mellesleg meg volt velem elégedve, visszavenne, ha biztos lenne a hosszútávú munka. Ez fizikai munka, de nekem erre van szükségem, nincs kedvem a boltban emberekkel kommunikálni, meg jópofizni, mikor legbelül meg szétizgulom magam, hogy most ugyan ki jön kinek mi kell , mit mondjak, meg zavarban vagyok.
Ott meg csak csináltam a fülhallgatóval a fülemben a dolgomat, reggel 6 tól 2 ig minden nap, és még többet is kerestem...szóval ha ez összejönne akkor kicsit jobban érezném magam, meg a csökkentés is könnyebben menne.
Hétfő óta szedek fél miligrammal kevesebbet, most szombat van, mintha kicsit jobban is érezném magam, igaz ez még majdnem hogy semmi. De hétfőhöz két hétre szeretném megint fél miligrammal csökkenteni.
Az meg hogy anno mi volt a diagnózis, hát sokmindent írtak mondtak, enyhe,közepes depresszió, generalizált szorongás, pánikbetegség. Véleményem szerint néha súlyosan depressziós vagyok, néha meg enyhén. Van amikor egész jól érzem magam. Egyébként testépítéssel ,jó csak hobbi szinten foglalkozom, de 2013 óta rengeteg izmot pakoltam magamra, attól függetlenül hogy néha néha visszaesek. Tinédzserként kezdtem el edzeni és jól ki voltam gyúrva a 20as éveim elejére.
Már elértem sőt meghaladtam azt a szintet amit akkorra elértem. Van egy Párom, akivel nagyon szeretjük egymást, de Ő nem veszi komolyan ezt a rivotril függőséget.
Tegnap is mikor bevettem amit be kell, megkérdeezte hogy minek hát ott van Ő nekem "gyógyszernek", és nem érti meg , hogy mekkora gáz ez a BZD függőség, hiába mondom neki hogy olvasson utána.... mindegy...
Szóval a változásra, lehet igaza van , hogy még nem állok készen, de egyben biztos vagyok...ha ugyanazt tenném mint amit Édesanyám és az egyedüli igaz Istenre támaszkodnék, és megint elkezdenék a jó útra lépni, biztosan sikerrel járnék, talán még a "lehetetlen" is lehetséges lenne......
Én nem hiszek , abban hogy egy ilyen rahb intézményben töltött X idő helyrerakna mindent bennem, nem tudom miért, egyedül csak Istenben hiszek, hogy meg tud menteni minden bajomtól, de csak ha én is akarom......
Először is meg szeretném köszönni irányomban mutatott érdeklődését, segítőkészségét.
Igen, tudom ,hogy ezen betegségek gyógyíthatatlanok, és csak a tünetek enyhíthetőek, illetve ténylegesen ahogyan mondani/írni tetszett , a megtanulhatóságon múlik minden..
Anno mikor először voltam pszichiáternél, amiről még nem esett szó 17 évesen beszéltem a lelki bajaimról az akkori barátnőm édesanyjának, és az Ő tanácsára mentem el pszichiáterhez. Azt is el kell mondanom hogy xanaxot már Apum halála után , az iskola pszichodokija adatott Anyum által, emlékszem hogy fél milis volt a rózsaszín, és abból is egy felet kaptam , de elaludtam tőle az órán, így gyerek fejjel megfogadtam hogy nekem az nem kell....
Visszatérve 17 éves koromhoz, akkor felírták a zoloftot, amitől egy szemtől nagyon rosszul éreztem magam, visszatértek azok a lelki gyötrelmek amiket akkor éreztem 13 évesen mikor depis voltam, halálfélelelem és egyebek...
Szóval most vagyok 36 éves és már nagyon sok antidepit "kipróbáltak" rajtam....sorolhatnám, de nem teszem, mert szinte az összeset, kivéve a MAO gátlós szereket...
Egy időben Cipralexet szedtem amitől jobban éreztem magam , csak a mellékhatása miatt pár év szedés után elhagytam.....szexuális diszfunkció miatt.
Szedtem ennek az izomerjét a citopramot is, de az sem volt jó...
Folytatnám azzal hogy mikor legutoljára 2008 ban kirúgtak az egyetemről, ugye mint alkoholista gyógyszerfüggő, nem akarództam dolgozni megvallom őszintén, és inkább otthon maradtam a nagyszüleimmel, mert hogy Ők is hozzájárultak a neveltetésemhez, bár lehet sőt biztos hogy nem pozitív irányban, mert el kényeztettek, gondolom annak okán hogy édesapám láthatták bennem....
Így hivatalosan is ápolási díjon voltam Velük 2008/9-2014 ig.
Mikor Nagyapám meghalt '14 áprilisában összeomlottam hogy most mi lesz velem, se munkám , se semmi.
Ekkor már majd 4 hónapos absztinens voltam, de rivo ment napi 1,5 mg....
Kőműves mellett kezdtem el dolgozni, majd napszámos voltam egészen 2015 márciusáig, amikor bejelentett munkahelyet kaptam, helyben, aminek nagyon örültem, mert ugye a hírem kisteleken meg volt/van, az előéletem miatt. Sajnos onnan októberben az alkohol miatt kirúgtak mert nem mentem be dolgozni, és a kocsmában láttak táppénz alatt....
Szóval eztán megint napszámos lettem, egészen decemberig amikor felvettek a pickbe, ott megálltam a helyem és én hagytam ott mert sok volt bebuszozni minden nap, és mert lehetőség nyílt helyben egy jól fizető állásra a gyáron belül ahol dolgoztam előtte, de augusztusban leépítés volt az alvállalkozónál így nekem is tipli volt, viszont visszavett a gyár egy utolsó esélyt adva...
De nem bírtam lelkileg, meg fizikailag sem, mert 12 órákat kellett dolgozni, 4 nap melo, 4 nap pihi, két műszakban nappal, éjszaka. Így kerestem a lehetőségeket, több helyre is beadtam a jelentkezésem, mehettem volna boltba zöldségesnek pici pénzért, de keveselltem, viszont ugyanúgy eladó lettem csak egy másik vállalkozásban, ahol jobban keresek, tavaly szeptember óta, jelenleg is ott vagyok. Heti 40 óra 8-4ig, csak ugye , meg kell szokni az emberekkel való kommunikésönt. Meg tanulni az adott témában, egy mezőgazdasági termékekkel foglalkozó cég ez, műtrágya, permetszerek, meg hasonlók.... Képzésre is járok jelenleg.
De......is itt jön a lényeg hogy a gyáron belül ahol volt a leépítés, úgy néz ki hogy visszaáll a "régi" rend és azóta is tartom a kapcsolatot az akkori Főnökömmel, aki nem mellesleg meg volt velem elégedve, visszavenne, ha biztos lenne a hosszútávú munka. Ez fizikai munka, de nekem erre van szükségem, nincs kedvem a boltban emberekkel kommunikálni, meg jópofizni, mikor legbelül meg szétizgulom magam, hogy most ugyan ki jön kinek mi kell , mit mondjak, meg zavarban vagyok.
Ott meg csak csináltam a fülhallgatóval a fülemben a dolgomat, reggel 6 tól 2 ig minden nap, és még többet is kerestem...szóval ha ez összejönne akkor kicsit jobban érezném magam, meg a csökkentés is könnyebben menne.
Hétfő óta szedek fél miligrammal kevesebbet, most szombat van, mintha kicsit jobban is érezném magam, igaz ez még majdnem hogy semmi. De hétfőhöz két hétre szeretném megint fél miligrammal csökkenteni.
Az meg hogy anno mi volt a diagnózis, hát sokmindent írtak mondtak, enyhe,közepes depresszió, generalizált szorongás, pánikbetegség. Véleményem szerint néha súlyosan depressziós vagyok, néha meg enyhén. Van amikor egész jól érzem magam. Egyébként testépítéssel ,jó csak hobbi szinten foglalkozom, de 2013 óta rengeteg izmot pakoltam magamra, attól függetlenül hogy néha néha visszaesek. Tinédzserként kezdtem el edzeni és jól ki voltam gyúrva a 20as éveim elejére.
Már elértem sőt meghaladtam azt a szintet amit akkorra elértem. Van egy Párom, akivel nagyon szeretjük egymást, de Ő nem veszi komolyan ezt a rivotril függőséget.
Tegnap is mikor bevettem amit be kell, megkérdeezte hogy minek hát ott van Ő nekem "gyógyszernek", és nem érti meg , hogy mekkora gáz ez a BZD függőség, hiába mondom neki hogy olvasson utána.... mindegy...
Szóval a változásra, lehet igaza van , hogy még nem állok készen, de egyben biztos vagyok...ha ugyanazt tenném mint amit Édesanyám és az egyedüli igaz Istenre támaszkodnék, és megint elkezdenék a jó útra lépni, biztosan sikerrel járnék, talán még a "lehetetlen" is lehetséges lenne......
Én nem hiszek , abban hogy egy ilyen rahb intézményben töltött X idő helyrerakna mindent bennem, nem tudom miért, egyedül csak Istenben hiszek, hogy meg tud menteni minden bajomtól, de csak ha én is akarom......
2017. január 21. 11:20
Kedves Csaba!
Válasza azt sejteti, hogy még nem áll készen a változtatásra! A munkahelye betegségének fellángolásai, depressziójának ismételt "beborulásai" miatt egyébként is veszélyben lehetnek. Ha nem áll készen a változtatásra, akkor adjon magának még időt, mialatt elgondolkodhat a teendőkön. Mindketten tudjuk, hogy betegségei gyógyíthatatlanok mai tudásunk szerint, de együtt élni velük megtanulható. És a hangsúly a "megtanúlhatóságon" van! Ehhez nyújt segítséget a hosszabb távú terápia! Visszatérve depressziójára csak annyit: a kezelőorvos az anamnézise felvételénél nyilván eldöntötte, hogy mi az ALAPBETEGSÉGE! Ha a depresszió, akkor primér módon annak a kezelését kell előtérbe helyezni, csak azután következhet függőségeinek józansággal való felváltása. Tudom, nem egyszerű a kezelés módjának eldöntése, de csak Öntől függ, hogyan jön ki a legjobban belőle!
Tajcs Sándor
addiktológiai konzultáns
Válasza azt sejteti, hogy még nem áll készen a változtatásra! A munkahelye betegségének fellángolásai, depressziójának ismételt "beborulásai" miatt egyébként is veszélyben lehetnek. Ha nem áll készen a változtatásra, akkor adjon magának még időt, mialatt elgondolkodhat a teendőkön. Mindketten tudjuk, hogy betegségei gyógyíthatatlanok mai tudásunk szerint, de együtt élni velük megtanulható. És a hangsúly a "megtanúlhatóságon" van! Ehhez nyújt segítséget a hosszabb távú terápia! Visszatérve depressziójára csak annyit: a kezelőorvos az anamnézise felvételénél nyilván eldöntötte, hogy mi az ALAPBETEGSÉGE! Ha a depresszió, akkor primér módon annak a kezelését kell előtérbe helyezni, csak azután következhet függőségeinek józansággal való felváltása. Tudom, nem egyszerű a kezelés módjának eldöntése, de csak Öntől függ, hogyan jön ki a legjobban belőle!
Tajcs Sándor
addiktológiai konzultáns
Megválaszolta: Tajcs Sándor
2017. január 20. 14:22
Kedves Doktor ÚR!
Ezzel csak az a problémám hogy sem anyagilag, sem időben nem kivitelezhető a dolog, mert ugye munkaviszonyom 2013 tól van , meg egyébként is ki az a munkáltató aki fél egy évre táppénzt kizetne tudva milyen rehabintézménybe megyek.
Igen tudom hogy ez lenne a legjobb megoldás de kivetelezhetetlen az esetemben sajnos :(
Így marad a fokozatos , lassú csökkentés, akaraterő, illetve sok ima, meg ugye a rengeteg edzés, mert ép testben ép lélek.....mondják. A depresszió meg úgy érzem ha eddig együtt éltem vele akkor sajnos nem fogok tudni megszabadulni tőle, sajnos korunk betegsége.....
Ezzel csak az a problémám hogy sem anyagilag, sem időben nem kivitelezhető a dolog, mert ugye munkaviszonyom 2013 tól van , meg egyébként is ki az a munkáltató aki fél egy évre táppénzt kizetne tudva milyen rehabintézménybe megyek.
Igen tudom hogy ez lenne a legjobb megoldás de kivetelezhetetlen az esetemben sajnos :(
Így marad a fokozatos , lassú csökkentés, akaraterő, illetve sok ima, meg ugye a rengeteg edzés, mert ép testben ép lélek.....mondják. A depresszió meg úgy érzem ha eddig együtt éltem vele akkor sajnos nem fogok tudni megszabadulni tőle, sajnos korunk betegsége.....
2017. január 20. 10:52
Kedves Csaba!
Sajnos eléggé rossz híreim vannak! Kezdjük azzal, hogy a függőség jelen tudásunk szerint nem gyógyítható, csak a józanság megtartása, a teljes absztinencia ad reményt a jobb életre. Mivel képben vannak a különböző benzodiazepinek, így a józanság elérése még nehezebb lesz. javaslatom a következő: Kérjen beutalót az ön lakhelyéhez legközelebbi addiktológiai osztályra, ahol orvosi segítséggel leállítják a gyógyszerezését, majd keressen olyan rehabilitációs intézetet, ahol hosszabb terápia(fél-egy év, esetleg hosszabb) segítségével készülhet fel a szermentes életre. A depresszióval kapcsolatban a fentiekkel együttes kezelés indokolt.
Jobbulást kívánok!
Tajcs Sándor
addiktológiai konzultáns
Sajnos eléggé rossz híreim vannak! Kezdjük azzal, hogy a függőség jelen tudásunk szerint nem gyógyítható, csak a józanság megtartása, a teljes absztinencia ad reményt a jobb életre. Mivel képben vannak a különböző benzodiazepinek, így a józanság elérése még nehezebb lesz. javaslatom a következő: Kérjen beutalót az ön lakhelyéhez legközelebbi addiktológiai osztályra, ahol orvosi segítséggel leállítják a gyógyszerezését, majd keressen olyan rehabilitációs intézetet, ahol hosszabb terápia(fél-egy év, esetleg hosszabb) segítségével készülhet fel a szermentes életre. A depresszióval kapcsolatban a fentiekkel együttes kezelés indokolt.
Jobbulást kívánok!
Tajcs Sándor
addiktológiai konzultáns
Megválaszolta: Tajcs Sándor
Keressen az eddigi kérdések és válaszok között
Megosztás
Tetszett? Hasznosnak találtad? Gyere nyomj egy "Like-ot",kommentáld és oszd meg ismerőseiddel, küldd tovább!
