Törvényileg szabályozva

Magyarországon gyermekek védelmére hozott törvény 1901. óta létezik. Jelenleg az 1997. évi XXXI. törvény szól a gyermekek védelméről és gyámügyi igazgatásról. Ám sok olyan esetet hallunk, látunk, amiből arra következtetünk: van még mit csiszolni e törvénykezésen.

Szívszorító statisztikák

Valószínűleg a gyermeket fizikailag, érzelmileg bántó, szexuálisan zaklató, vagy elhanyagoló felnőtt számára ezen törvény egyetlen sora sem ismeretes. Fájó tény, hogy a 80%-ban családon belül, gyermek sérelmére elkövetett bántalmazást 41%-ban az apák, 39%-ban az anyák viszik véghez. Nyilván ők arról sem tudnak, hogy a közel 50%-ban előforduló elhanyagolás is a bántalmazás fogalmához tartozik. Az otthoni „kínzás” 25%-a fizikai, 20%-a érzelmi „ütés”. Az esetek 5%-a szexuális abúzus.

Bővülő virtuális veszélyek

Gyermekkoromban (bő 20 éve) a szüleim úgy próbáltak megvédeni a televízió sugározta „borzalmaktól”, hogy vagy kiküldtek a szobából, vagy egyszerűen el kellett takarnom a szememet. Egy TV volt a családban, amit általában együtt néztünk, úgyhogy állandó volt a felügyelet. A mai kor szülőinek ennél nehezebb feladat jutott. Manapság az „ahány szoba, annyi TV” dívik, mellé persze telefon, laptop, táblagép is „jár”, így nincs folyamatos kontroll, mit is néz a gyerek.

Figyelem és fegyelem

Ha nem is leshetjük minden lépésüket, apróságokkal sokat tehetünk, hogy elkerüljük a bajt. Felügyelet nélkül ne hagyjuk a gyereket tévénézés közben, keressük meg együtt a nekik szánt műsorokat. Hasonlóan járjunk el az internet esetében is. Amennyiben szükséges a gyermeknek telefont venni, okostelefon esetén kérhetünk a készülékre szűrőszoftvert, amellyel távol tarthatjuk a nem kívánt tartalmakat.

A szó sem száll el…

Fontos, hogy beszélgessünk a gyerekkel, hallgassuk meg az aznapi történéseket. A televízióban, interneten látott tartalmakat, a számítógépes játékok értelmét is megvitathatjuk velük.

„Ne állj szóba idegenekkel!”

Örök érvényű tanács, amit még mi kaptunk szüleinktől és mi is tovább fogunk adni. Akkoriban még „csak” az utcán, lépcsőházban feltűnő arcoktól kellett tartanunk és kerülni a velük való kommunikációt. Manapság a virtuális világ eltorzult lelkű ragadozóival is számolni kell. Hívjuk fel a gyerek figyelmét az utcán és az interneten barangolva rájuk leső veszélyekre.

Otthon, veszélyben

Nem ritka eset, hogy a lelki, testi, szexuális jellegű erőszak családon belül történik. A rokonság, baráti társaság bármely tagjától jön a „támadás”, fontos, hogy a gyerektől érkező panaszt, segítségkérést a család többi része ne vegye félvállról. A szülő szerepe itt is óriási. Feltéve, ha nem épp ő vagy ők az elkövetők… Ebben az esetben a gyermeket körülvevő felnőtteknek, az óvónőknek, tanároknak, háziorvosnak, védőnőnek, szomszédoknak, esetleg az óvoda-, osztálytársak szüleinek vállán nyugszik a felelősség.

Van segítség

A probléma sajnos nem oldódik meg azzal, ha a gyermek életéből eltűnik az őt bántalmazó felnőtt. A neheze talán csak ezután jön, hiszen segíteni kell a gyermeknek feldolgozni az évek alatt elszenvedett lelki sérüléseket. A védelmet nyújtó családtagok, pedagógusok, a trauma feldolgozását segítő szakemberek mind elősegíthetik, hogy az otthon újra édes otthon lehessen.

Új környezet, új élet

Előfordul, hogy a bántalmazott gyereket, gyerekeket ki kell emelni addigi környezetükből, új otthon kell nekik. Az SOS Gyermekfalvak világszerte 60, országunkban több mint 30 éve dolgoznak azon, hogy a haláleset, fizikai vagy lelki bántalmazás, elhanyagolás vagy a család széthullása miatt fedél nélkül maradt gyerekeknek, testvérpároknak is szeretetteljes otthont biztosítsanak.