Az Ebola egyike annak a 30 ismert vírusnak, melyek ún. hemorrhágiás, azaz vérzéses lázat tudnak okozni. Mindegyik ilyen vírusról úgy gondoljuk, hogy állatról emberre is terjed. A dengue vérzéses lázat okozó vírus egyébként aerosolban is terjed, ezért sajnos a bioterrorizmusra is alkalmas. A lázat azért hívják vérzésesnek, mert ezek a vírusok előszeretettel támadják meg a mikroereket, melyek fala tönkremegy, és így vérzés lép fel.
Az Ebolát mint betegségek tulajdonképpen 5 vírusfaj képes előidézni: Szudan ebolavírus, Zaire ebolavírus, Tai Forest (Ivory Coast) ebolavírus, Reston ebolavirus és a Bundibogyo ebolavírus. A Szudán és Zaire ebolavírusok felelősek a legtöbb halálos esetért.
Sajnos az Ebola-vírus ellen nincs ma még olyan gyógymód, mely specifikus lenne, azaz kifejezetten az ebolára tevezték volna. Ezen kívül egyelőre sajnos piaci forgalomban levő oltóanyag sincs, habár folyamatosan dolgoznak rajta a tudósok. A terápiában a legalapvetőbb a támogató, a tüneteket kezelő, a beteg állapotát stabilizálni igyekvő orvosi ellátás. Mindeközben a megfelelő óvintézkedések betartása életmentő. Minden embert, aki olyan vidéken él, ahol az ebola előfordul, illetve az ebolás betegek ellátásában résztvevőket, tanítani kell a fertőződést elkerülő módszerek elsajátításában. Ez kulcskérdés és a terjedés akadályozásában alapvető.
Az Ebola az USA-ban ugyan nem jellemző, de számos eset előfordult az Reston ebolavírussal kapcsolatban. A fertőzöttek főemlősöket gondoztak. A Reston faj azonban emberre nem veszélyes.
Az Ebola-vírussal foglalkozó laborosok természetesen mindig veszélyben vannak.
A jelenlegi 2014-es ebolajárvány elsősorban négy afrikai országot érint: Guinea, Libéria, Sierra Leone, Nigéria. 2014.szeptember 4-ig tudomásunk szerint 1552 ember vesztette életét 3069 gyanús esetből. A 3069 esetből egyébként laboratóriumi módszerekkel 1752-ről volt bebizonyítva a fertőzés.
A CDC (Centers for Disease Control and Prevention = központ a betegségek kontrolljáért és megelőzéséért) azt javasolja, hogy az utazók főként Sierra Leonét, Guineát és Libériát kerüljék. A beteg emberek vére és minden váladéka, testnedve nagyon fertőző.
A XX. század második felétől, kb. 1970-es évek közepétől számos ebolajárvány ütötte már fel a fejét. Laboratóriumi baleset miatt még Angliában is volt egy nem halálos eset.
Az 1995-ös járvány alatt a Kongói Demokratikus Köztársaságban a fertőzöttségi arány a gyermekek körében lényegesen alacsonybab volt a gyermekek, mint a felnőttek körében. Az érintetteknek csak 8,6%-a volt 17éves vagy az alatt. Ebbe azt is számoljuk bele, hogy ebben az országban a lakosság fele (!) 16 év alatti.
Bizonyíték ugyan nincs erre az eltérésre, de egyes megfigyelések azt sugallják, hogy a gyerekek kisebb valószínűséggel kerülnek fertőzöttek közelébe.
Azonban egyéb vérzéssel járó lázas betegségek (pl.: Crimean-Kongó-vérzéses láz vagy a hantavírus okozta fertőzés) szintén gyakrabban fordulnak elő felnőttek körében, fiatal gyermekeket pedig viszonylagosan elkerülnek.
Egyik nem sem jelent védelmet, azonban mégis van különbség a fertőző forrásnak való kitettség miatt.
A férfiak munkáik folytán az erdőkben vagy a szavannán nagyobb veszélyben vannak, mert nagyobb valószínűséggel kerülnek kontaktusba fertőzött állattal vagy az ételfeldolgozás során fertőzött belsőséggel, hússal vagy az általunk eddig nem ismert vírushordozóval vagy hordozókkal.
A nők azonban mind a betegápolásban, mind a hallottak temetésre való előkészületeiben részt veszenk, ezért míg a férfiak főleg elődleges úton, addig a nők inkább másodlagos úton fertőződnek.
Hogy a nem alapvetően semmit sem jelent az ebola szempontjából, azt az is bizonyítja, hogy mind a férfi, mind a női egészségügyi dolgozók, akik ebolás beteget látnak el éppolyan és egyenlő mértékben vannak veszélyben.
Mivel a legtöbb eset a sub-szaharai afrikai régióban van, ezért nem meglepő, hogy a betegek többsége feketebőrű. Azonban semmilyen tényező nem bizonyítja azt, hogy alapvetően lenne különbség az egyes etnikai csoportok között az Ebola szempontjából.