Pihenésre, lazításra szükségünk van, de a feladatainkat is el kell végezni. A pihenés során regenerálódunk, energiával töltődünk fel, de csak akkor, ha biztosan tudjuk, hogy a feladatunkat el fogjuk látni. Biztosan mindenki számára ismerős az a helyzet, amikor egy dolgozatra vagy vizsgára kell készülni, de hirtelen minden más fontosabbá válik: el kell mosogatni, ki kell takarítani, és különben is a kedvenc számítógépes játékunkban már csak pár pont hiányzik a következő szintig. Aztán azon kapjunk magunkat, hogy késő éjszaka van, és már nincs idő a tanulásra, ha mégis van, akkor inkább a Facebookra kell felnézni, hátha történt valami érdekes.

Miért halogatunk?

Nehézségeinkkel nem szívesen szembesülünk. Ha nem végezzük el feladatainkat, szükségszerűen elnapoljuk azt a pillanatot, amikor a kudarcunkkal szembesülünk. Ha végül ki is futunk az időből, legalább van mire hivatkozni: nem a mi hibánk, nem volt rá elég idő. Persze mindeközben valahol a háttérben ott figyel a lelkiismeret, és halkan suttogja, hogy bizony nem ezt kellett volna tenni. Ez pedig kellemetlen feszültséggel jár. Ebben az esetben azonban tudatában vagyunk az elvégezendő munka fontosságának.

Sokszor az is hátráltató tényező, hogy irreális elvárásaink vannak magunkkal szemben. Például ha regényt szeretnél írni, de van egy olyan elképzelésed, hogy csak a tökéletes regény a megfelelő, ami máris bestseller lesz, akkor nem csodálkozik senki azon, hogy a halogatás hibájába esel. Egy ilyen elvárásnak nehéz megfelelni. Amin éppen dolgozol az egy bestseller könyv? Senki sem tudja, akkor derül ki, ha már megírtad. De az attól való félelem, hogy kiderül, hogy tökéletlent alkottál megakadályozza a munkádat. Ugyanez a tanulásban is megjelenik: nem tudod megtanulni az anyagot, mert nem érted minden részét, ezért inkább neki sem fogsz. Pedig jól lehet, hogy ha egy kis erőt befektetnél a homályos tananyagrészt is megérted.

Természetesen az is a halogatáshoz vezethet, ha nem rendelkezünk elegendő információval. Képzeld el a helyzetet, hogy meg kell oldani egy problémát, de azt sem tudod, hogy hogyan fogj neki, se eleje se vége, nem érted. Tehetetlenségedben inkább elnapolod a problémát, hátha megoldódik magától.

Mit tegyünk a halogatás ellen?

Ismerd fel a halogatás jeleit!

Itt is igaz, hogy önismert szükséges a probléma megoldásához. Először azt kell látnod, hogy milyen esetekben vagy hajlamos a halogatásra. Van olyan, akinél a tanulásban jelenik meg, mert ott vannak nehézségei, mások viszont a sportot halogatják. „Majd a szülinapom után elkezdek rendszeresen sportolni, majd szilveszterkor…”. Ismerős? Megint mások a fogorvossal való találkozást halogatják, mert annyira félnek a fájdalomtól. Pedig ha átgondoljuk, ezt a helyzetet halogatni bizony nem éri meg…

Lépésről lépésre!

Abban az esetben, ha világos a célod, akkor nincs más dolgod, mint részfeladatokra osztani a teendőket. Például ha egy kiselőadást kell készíteni, amihez sok információt kell gyűjteni, akkor ne arra koncentrálj, hogy a kikölcsönzött könyvtári könyvet el kell olvasnod és le kell ellenőrizni a forrásokat, hanem csak arra, hogy el kell menni a könyvtárba. A könyvtárban csak arra, hogy milyen könyvre van szükséged, és így tovább. Így nem borítanak el az aggodalmak, hogy még mennyi mindent kell tenni.

Tűzz ki határidőket!

A lebontott részfeladatok mellé tűzz ki határidőket. Ügyelj arra, hogy adj magadnak lehetőséget a pihenésre. Ha nagy halogató vagy, nem egyik napról a másikra fogod ezt a szokásodat elhagyni. Szorítsd keretek közé a halogatást, tarthatsz nagyobb szüneteket, de a feladatokat a megszabott határidőre el kell végezned.