A három lépés távolság megfelelő közelség?

Kommunikáció kapcsán mondanivalónkat általában szavakkal és gesztusokkal fejezzük ki, de használunk egyéb metakommunikációs elemeket is. Ilyen például a személyek közötti távolság, amelyet a kommunikáció során alkalmazunk.

Minden ország pontosan megállapított határvonalakkal körülvett, olykor fegyveres őrséggel védelmezett terület, de az ország kisebb területeket – államokat, megyéket – is magába foglal. Ezeken belül pedig még kisebb területek (városok, falvak) találhatók. Minden egyes terület lakói rendíthetetlen hűséggel viseltetnek saját területük iránt, és védelmében akár kegyetlenségre is képesek.

Könyvek ezrei jelennek meg arról, hogy az állatok: madarak, halak, emlősök miként jelölik meg és védelmezik saját területüket, de csak mostanában beszélünk arról, hogy az embernek is megvan a saját területe. Edward T. Hall amerikai antropológus az 1960-as évek elején tanulmányozta az ember térbeli szükségleteit, és mutatott rá a "közelség" jelentőségére. E téren folytatott kutatásai új felfogáshoz vezettek embertársainkkal való kapcsolataink kérdésében. Ha az emberek ezt a tényt felismerik, és jelentőségét megértik, nemcsak a maguk és a rajtuk kívül állók viselkedésébe nyernek bepillantást, hanem kiszámíthatják mások személyes reakcióit is.

Területnek az a térség vagy hely tekinthető, amelyet az egyén sajátjának tart, mintha a testének meghosszabbítása lenne. Mindenkinek van egy tágabb és szűkebb személyes területe, amely magába foglalja a vagyontárgyait körülvevő térséget is. Ilyen a kerítéssel elhatárolt otthona , autójának belseje, hálószobája, a saját széke, de itt kell beszélnünk egy meghatározott légtérről is, a test körül, amelyet aurának is nevezünk.

Személyes térség

A legtöbb állat is sajátjának tekint bizonyos légteret a teste körül, és hogy mekkora kiterjedésű ez a terület, főként attól függ, mennyire zsúfolt körülmények között nőtt fel az állat.

Az állatokhoz hasonlóan az embernek is van saját, egyéni "légbuboréka", amit magával hord. Nagysága annak a helynek a népsűrűségétől függ, ahol felnevelkedett. A személyes zónatávolságokat tehát az illető kultúrák is befolyásolják. Míg egyes kultúrákban – például Japánban – megszokták a zsúfoltságot, másokban jobban kedvelik a nagy, szabad térségeket, és szeretnek távolságot tartani. A kultúrán kívül a társadalmi helyzet is befolyásolja, milyen távolságot tart az egyén másokkal szemben.

A zónatávolságok

A szűkebb értelemben vett személyes térség a zónatávolság. Az összes zónatávolság közül vitathatatlanul legfontosabb az intim zóna (15–45 cm között), az embernek mintha csak saját tulajdona lenne, úgy őrzi ezt a zónát. Csupán a hozzá érzelmileg közelállóknak szabad ide behatolniuk. Ebbe a körbe csak a szülő, gyerek, házastárs, közeli barátok és rokonok tartoznak. Létezik egy belső zóna is, amely legfeljebb 15 cm-nyire terjed a testtől, és csupán fizikai érintkezés során érhető el. Ez a szoros intim zóna.

1. A személyes zónában (46 cm–1,2 m-ig) általában hivatalos és társas összejöveteleken, baráti találkozókon, partikon állunk egymástól.

2. A társadalmi zóna (1,2 m–3,6 m). Ekkora távolságban állunk általában idegenektől, a tára másik oldalán tartózkodó vásárlótól, valamint azoktól is, akiket nem ismerünk eléggé.

3. A nyilvános zóna (3,6 m felett) megfelelő távolság, ha nagy létszámú csoporthoz intézzük mondanivalónkat (pl. előadás: előadó-hallgatóság, iskola: tanár-diák).

A gyakorlati alkalmazás

Ha ketten megcsókolják egymást, viszonyukról az árulkodik, hogy csípőjüket mekkora távolságra tartják egymástól. A szerelmesek egymáshoz préselik testüket, viszont egy szilveszteri esti csóknál a barátnőnk férjétől legalább 15 cm-nyi távolságra van a csípőnk.

Intim zónánkba általában két okból szoktak behatolni. Az első esetben hozzátartozó vagy barát közeledik, esetleg szexuális jellegű kezdeményezésről van szó. A második esetben ellenséges érzület, netán támadási szándék vezeti a betolakodót. (Sajnos egy-egy nagyobb influenzajárvány idején a sorbanállás közben is behatolunk egymás intim zónájába, amely fiziológiai változásokat idéz elő testünkben.) Az intim zónánkba történő betolakodás miatt a szív gyorsabban pumpál, adrenalin ömlik a véráramba és vér préselődik az agyba és az izmokba, mert a szervezet felkészül az esetleges védekezésre, vagy menekülésre. Ez történik akkor is, ha személyes és társadalmi zónánkba idegenek furakodnak be.

Ha azt szeretnénk, hogy az emberek kellemesen érezzék magukat társaságunkban, kövessük az aranyszabályt: "Tarts három lépés távolságot!" Minél meghittebb kapcsolatba kerültünk másokkal, annál beljebb hatolhatunk zónáikba, de ha olyasvalakire tesszük rá barátságosan a kezünket, vagy fogjuk meg a vállát, akit éppen most ismertünk meg, mozdulatunkkal akár negatív érzéseket is kiválthatunk belőle, még akkor is, ha mosolyog, vagy úgy tesz, mintha bizalmaskodásunkat örömmel fogadná.

Egy újonnan felvett dolgozó kezdetben többnyire hűvös fogadtatást tapasztal munkatársai részéről, holott ők csupán a társadalmi zónatávolságot tartják, amíg jobban meg nem ismerik. Amint ez bekövetkezik, a territoriális távolság csökkenni fog közöttük, míg végül személyes zónájuk – egyes esetekben intim zónájuk – belsejébe engedik.

Kivételt képez a távolság-bizalmasság szabály alól az az eset, amikor az egyén pozíciója, illetve a társadalmi rétegződés szabályai követelik meg a térbeli távolságot. Nagyon egyszerű példával élve azt említeném, amikor egy munkahelyen dolgozik férj és feleség, de itt munkatársakként vannak jelen, és ezért meg kell felelniük a metakommunikáció íratlan szabályainak.

Kárpáti Judit