A rákról sokszor mondják, hogy a modern ember betegsége. Egy kór, amelyet a természettől eltávolodó civilizált ember szabadított magára. A daganatos betegségek számának folyamatos és megállíthatatlannak tűnő növekedése látszólag támogatja is az ilyen megállapításokat, ám a valóság komplexebb – írja az Origo.hu. 

Ugyan kétségtelen, hogy számos környezeti tényező befolyásolja a daganatos megbetegedések kialakulását (a dohányzás, a stresszes életmód, helytelen táplálkozás), a rák mégis természetes velejárója életünknek. Kialakulásának lehetősége bele van kódolva a biológiánkba. Ennek megfelelően a rák nem emberspecifikus, az állatvilág legkülönbözőbb szegleteiben találkozhatunk vele, sőt számos dinoszauruszfajban is előfordult áttétet képző ráktípus.

Tumorszerű csontelváltozások figyelhetők meg a horvát Krapina közeléből előkerült 120 ezer éves Neander-völgyi bordáján és a legendás Louis Leakey által a kenyai Kanam közelében fellelt tízezer éves emberi állkapocscsonton is. Hippokratész életművében legalább tizenegy helyen történik utalás különböző daganatos betegségekre. Ő nevezte el a betegséget ráknak (carcinos).

A rák nem új keletű betegség, mindig is velünk volt. De míg évezredeken át nem ismertük, nem ismerhettük fel a betegség komplexitását és sokféleségét, így lényegében csak a betegek szenvedéseinek csökkentésére törekedhettünk, a történelem során most először csillan fel valódi reménysugár arra, hogy úrrá lehetünk felette. Számos formája mára gyógyíthatóvá vált, és az immunterápiás eljárások megjelenése reményt ad az eddig legyűrhetetlennek tűnő formáinak visszaszorítására is.