Amerikai szakemberek megállapították, hogy azok a szülők, akik sokat gügyögnek újszülött gyermekükhöz, hozzásegítik őket ahhoz, hogy minél előbb megtanuljanak beszélni. Vagyis az eddigi feltételezésekkel szemben a gügyögés nem viszi tévútra a babák beszédfejlődését, mi több, a gügyögő beszédstílus jobban fejleszti a gyerekek beszédértését és fejlődését, mint a rendes beszéd.

Az eddig is köztudott volt, hogy minél több élőbeszédet, minél több szót hall a baba, annál gyorsabb ütemben bővül a szókincse. Ez a vizsgálat azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy a korai nyelvtanulás szempontjából nem a szavak minősége, a helyesen ejtés a legfontosabb, hanem a beszédstílus, illetve az a környezet, ahol a beszéd elhangzik.

Társas gagyogás?

A Washington Egyetem és a Connecticut Egyetem kutatói több ezer, olyan harminc másodperces beszédtöredéket vizsgáltak meg, melyek szülők és csecsemőik között hangzottak el. Elsősorban azt figyelték, milyen arányban beszéltek a szülők normál hangon, illetve gügyögtek babanyelven. Az is fontos megfigyelési szempont volt, hogy az adott szöveg csak a szülő és a gyermek között hangzott-e el, vagy nagyobb társaságban zajlott a kommunikáció. A kutatásban résztvevő dr. Patricia Kuhl, a Washington Egyetem Tanulási és Agytudományi Intézetének munkatársa a kutatás végén egyértelműen kijelentette, hogy a gyerekek jövőbeni nyelvi fejlődéséhez legnagyobb mértékben azok a beszédrészletek járultak hozzá, melyek négyszemközt a szülő és a baba között hangzottak el, méghozzá nem normál hangsúlyozással, hanem babanyelven gügyögve. Minél jobban elnyújtotta a szülő a beszédében a magánhangzókat, és minél élesebb hangon beszélt, annál gyorsabb ütemben kezdtek a csecsemők gagyogni, ami a későbbi szóalkotások egyik fontos előzménye.

Gügyögés-mellény
A kísérlet során a szakemberek 26 családot kísértek figyelemmel, ahol az egyéves gyerekekre speciális mellényt adtak, mely négy napon át napi nyolc órában rögzítette a környezetükben elhangzott szavakat. A kutatók egy számítógépes program segítségével elemezték ki a felvett beszédeket az alapján, hogy az egyes szegmensekben kik beszéltek, hányan beszéltek, illetve, hogy aki beszélt, normál hangon vagy gügyögve beszélt-e. A gyerekek kétéves korában a szülőket megkérték, hogy töltsenek ki egy kérdőívet, melyből kiderült, hány szót ismert addigra a gyermekük.

Háromszor nagyobb szókincs!
Az eredmények azt mutatták, hogy azok a csecsemők, akik korábban több gügyögést hallottak, adott időre sokkal több szót sajátítottak el- átlagosan 433-at, míg azok, akik rendes beszéd mellett fejlődtek, csupán 169-et, emellett az is sokat számított, hogy milyen környezetben hallották a beszédet a gyerekek, négyszemközt a szülővel, vagy nagyobb társaságban. A kutatásban szintén részt vevő Nairan Rammrez-Esparza, a Connecticut Egyetem pszichológus docense elmondta, hogy számos szülő teljesen magától értetődően beszél babanyelven a gyermekéhez anélkül, hogy eközben tisztában lenne azzal, milyen nagy előnnyel jár ez a kicsik számára, mások viszont csendesebbek, és nem sokat beszélnek a gyerekükhöz sem, így számukra fontos lehet tudatosítani, hogy minél többet beszélnek a csecsemőikhez, annak később annál gazdagabb szókincse és fejlettebb beszédkészsége lesz.

Tényleg a gügyögés segít?

A Life.hu szakértője, Gazdag Enikő pszichológus segítségével próbáltuk értelmezni a meglepő kutatási eredményt.
„Ez utóbbi megfigyelés lehet a kulcs a babák beszédfejlődéséhez, vagyis a beszéd mennyisége. Lehet, hogy ez a legfontosabb és ez visz közelebb az igazsághoz, hogy a szülő adott perióduson belül (például egy nap során) átlagosan mennyit beszél gyermekéhez. Valószínűsíthető ugyanis, hogy azok a szülők, akik gagyognak gyermekükhöz, azok számára a verbális kommunikáció érzelmeik kifejezésében egy rendkívül fontos csatorna. Vagyis „folyton", szinte megállás nélkül beszélnek, gagyognak gyermekükhöz. A szavakkal is cirógatják, becézik, szeretgetik a kicsiket, és nagy valószínűséggel folytonosan szavakkal kommentálnak mindent, ami a kicsivel éppen történik. Legyen az etetés, öltöztetés, játék vagy altatás, a baba szinte fürdik a hangokban. A gügyögő szülő feltételezhetően sokkal többet beszél (gügyög) a babához, mint azok a szülők, akik a verbális kommunikációban visszafogottabbak, csendesebbek, vagyis szótlanabbak. Ez a tény: az áradó kommunikáció, önmagában intenzívebb beszédfejlődést eredményezhet a gyermekeknél.
Másrészt a gügyögés - ahogy a kutatás is említi, minél elnyújtottabb szavakkal operál, illetve minél több, magas hangon ejtett szó hangzik el a kicsinek célozva, annál eredményesebb. Ennek oka nagy valószínűség szerint az, hogy a gügyögő beszédstílus dinamikusabb, mint az átlagos kommunikáció. Szélsőséges és izgalmas kifejezéseket alkalmaz, dallamosabb, ritmusosabb és nem csak magával ragadja, de fenn is tartja a kicsik figyelmét. Ráadásul a gügyögő felnőtt arckifejezése is változatos , nagyon sokszor mókás, amely kifejezetten kedvére van az egyre több ingert igénylő csecsemőnek, továbbá a mozgékony (mozgásban lévő) arckifejezés interakcióra, utánzásra csábítja a piciket, akik számára a nyelvtanulás ebben a formában nem feladat, hanem derűs játék csupán."