Primer, azaz elsődleges hipertóniáról abban az esetben beszélünk, amikor más kiváltó tényezőt nem sikerül a háttérben kimutatni.
Szekunder (másodlagos) hypertonia esetén, azonban a vérnyomás emelkedését más szervrendszerek eltérései okozzák, elsősorban ezek kezelésére kell törekedni. Ez utóbbiak lényeges ritkábban fordulnak elő, az összes hipertóniás eset kb. 5-10 százalékát teszik ki.
Milyen eltérés okozhat vérnyomás-emelkedést?
Magasvérnyomás-betegség kialakulásában jelentős szerepet játszik a vese működése, leggyakrabban ennek eltérése okoz másodlagos hipertóniát. Mind a vese működési, mind vérellátási zavara okozhat magas vérnyomást.
Csökkent vesefunkciót okozhatnak gyulladások, cukorbetegség, fájdalomcsillapítók túlzott használata, autoimmun betegségek, esetleg vesekövesség, ciszták is.
A vérellátási zavarért, idősebb korban a vesét tápláló artéria meszes szűkülete, fiatalabb korban az ér bizonyos rétegeinek örökletes megvastagodása miatti szűkület (fibromuscularis dysplasia) lehet felelős.
Alvási apnoe szindrómához gyakran, az esetek több, mint felében társul magas vérnyomás, az eltérés a már meglévő hipertoniát jelentősen súlyosbíthatja.
Ez a szindróma inkább túlsúlyos férfiakra jellemző, a család horkolásról, alvás közben a légzés kimaradásáról számol be.
Hormonális eltérések és kardiológiai okok
Ritkább okok közé tartoznak a hormonális eltérések. Előfordulhat pajzsmirigy-túlműködéshez társuló hipertonia, ilyenkor a betegek ritmuszavarok előfordulásáról, szapora szívdobogásról, izzadékonyságról is panaszkodhatnak.
Ritkábban fordulnak elő a mellékvesekéreg és -velő hormontermelési zavarai: emelkedett aldoszteron-szint (ehhez alacsony káliumszint, izomgörcsök, izomgyengeség társulhat), fokozott kortizol-termelés (Cushing-szindróma), adrenalintermelő pheochromocytoma.
A mellékpajzsmirigy és az agyalapi mirigy működési zavara szintén okozhat hipertoniát, bár ezek előfordulási esélye csekély.
A kardiológiai okok közül a coarctatio aortae-t kell megemlíteni. Ez a főverőeér, az aorta egy szakaszának szűkületét jelenti, melynek következtében a vesék és az alsó végtagok vérellátása romlik.
A vérnyomásértékek osztályozása |
||
Kategória |
Szisztolés nyomás (Hgmm)
|
Diasztolés nyomás (Hgmm)
|
Optimális vérnyomás |
< 120
|
< 80
|
Normális vérnyomás |
120-129
|
80-84
|
Emelkedett-normális vérnyomás |
130-139
|
85-89
|
Kóros vérnyomás - hipertónia |
140 <
|
90 <
|
I. fokozat (enyhe hipertónia) |
140-159
|
90-99
|
II. fokozat (középsúlyos) |
160-179
|
100-109
|
III. fokozat (súlyos hipertónia) |
> = 180
|
> = 110
|
Izolált diasztolés hipertónia |
< 140
|
> 89
|
Izolált szisztolés hipertónia |
> = 140
|
< 90
|
Bizonyos gyógyszerek, főleg a szteroidtartalmú készítmények, de fogamzásgátlók, gyulladáscsökkentők, az immunrendszer gyengítését célzó szerek is emelhetik a vérnyomást. Kábítószerek, és az alkohol nagyobb mennyiségű fogyasztása is magas vérnyomáshoz vezethet.
A magas vérnyomás diagnosztikája összetett
A magasvérnyomás-betegség diagnosztikájához a vérnyomásmérésen kívül, számos egyéb vizsgálat is hozzátartozik.
Fontos a panaszok, tünetek részletes kikérdezése, a családban előforduló szív- és érrendszeri, ill. egyéb betegségekről is tájékozódni kell.
Elsődleges hipertónia esetén is elengedhetetlen, az ún. célszervkárosodások időszakos felmérése, vagyis a szemfenéki erek vizsgálata, a vesefunkció vérvétellel történő ellenőrzése, a szív állapotának ultrahangos vizsgálata.
Szintén lényeges az egyéb, szív- és érrendszeri rizikófaktorok kiszűrése (pl. emelkedett vérzsír- és vércukorszint). Amennyiben másodlagos magasvérnyomás-betegség merül fel, további vizsgálatokra van szükség.
Vesebetegség gyanúja esetén hasi ultrahang, a veseerek ultrahangos vizsgálata, izotópos vizsgálat, valamint a veseerek kontrasztanyagos festése lehet indokolt.
Horkolás esetén alvásvizsgálat válhat szükségessé.
A hormonális eltérések vérvétel, vizeletvizsgálat, képalkotó eljárások (CT, MR, izotópos vizsgálat) segítségével igazolhatók.
A coarctatio meglétét szívultrahang, MR vagy érfestés segítségével lehet bizonyítani.