Az öcsém akkor született, amikor én már nyolcadik osztályos voltam. A szüleim álmaikban sem gondolták, hogy édesanyám még megfogan, hiszen akkor már negyvenhat éves volt. Mint a késői gyerekeket általában, az öcsémet is ajnározták, kényeztették, és a széltől is óvták. Én, persze, úgy éltem meg mindezt, hogy elhanyagolnak, nem figyelnek rám, sőt, amikor a barátnőimmel mehettem volna moziba, nekem az öcsémre kellett vigyáznom. Úgy lettem nevelve, hogy szeressem és védelmezzem őt, és mindig helyezzem az érdekeit az enyémek elé. Az öcsém ma harmincöt éves, nincs állása, és még mindig a szüleimnél lakik, a nyugdíjukból él.

Egyedül maradtam három gyerekkel

Eközben én férjhez mentem, szültem három gyereket, akik ma 12, 15 és 17 évesek. Mind lány. A férjem, mint megannyi jómadár, a huszadik házassági évfordulónk tájékán bejelentette, hogy beleszeretett egy fiatal nőbe, és elhagyott minket.  Már hat éve egyedül nevelem a gyerekeimet, bár tény, hogy a férjem továbbra is rendes apa maradt, törődik a lányaival, és a gyerektartást is fizeti. Amikor elváltunk, a közös lakásunkból származó pénzt elfeleztük, és ő még adott négy millió forint készpénzt, hogy biztonságban legyenek a gyerekek. Jó, hogy ezt tette, mert nem sokkal a válásunk után elveszítettem a munkahelyem, és négy hónapon át nem találtam munkát. Ebből a pénzből éldegéltünk akkoriban. De nem szórtam el, takarékoskodtam, és maradt három millió. Az öcsém akkoriban megint új vállalkozásba kezdett, mint már annyiszor. Mindig van valami égrengető ötlete, amiről állítja, hogy ez lesz az évszázad üzleti sikere, és mi, a családja, ezt mindig el is hisszük neki. Eddig körülbelül nyolc vállalkozást indított el, amiket soha nem sikerült legálisan vezetnie, így többször is meggyűlt a baja az adóhatósággal.

A büntetések befizetéséhez szükséges összegeket aztán anyáméktól sírta ki. A szüleim aprócska nyugdíjukból élnek, ami tartalék pénzük volt, azt mind az öcsémnek adták, hol a vállalkozásaihoz, hol a pénzbírságokra. Ma már csak a nyugdíjuk van, amit az öcsém „segít” nekik elkölteni. Tudni kell, hogy a fiú az alkoholt, és az éjszakai szórakozóhelyeket sem veti meg, így aztán a rendőrséggel is volt már ügye. Egy nagy verekedés után, ahol a másik fél súlyosan sérült, két év börtönbüntetésre ítélték, amit három évre felfüggesztettek. A szüleim kiborultak, szegény apámnak ráment a szíve a sok aggódásra, és három hétre kórházba került. Anyukám meg csak sírt éjjel-nappal, és a kezét tördelve várta, hogy a duhaj öcsém hazatévedjen az éjszakából, és elmondja, aznap nem keveredett bajba.

Az öcsém kikönyörögte tőlem a tartalék pénzem

Egy éve az öcsém megint nagy lelkesedéssel ült le a vasárnapi ebédhez, és bejelentette, elképesztő vállalkozásba kezd, ez lesz az évszázad sikere, mert étrend kiegészítő. és natúrboltot fog nyitni. Nem szóltam egy szót se, csak magamban nyugtáztam, hogy valóban, ilyesmit még soha, senki nem talált ki… Érdeklődve hallgattam, miből akarja elindítani az üzletet. Azt mondta, van egy üzlettársa, aki kétmillióval beszáll, és neki is kétmillióval kéne hozzájárulnia, hogy el tudjanak indulni. Egy kockás papírt is lobogtatott, amin az ákombákom betűivel le volt vezetve, hogy a négymilliós induló tőke egy éven belül triplán megtérül, és akkor vissza is adja, amit most kölcsönkér. Édesanyám elsírta magát, és azt szipogta, kisfiam, de honnan adnánk neked kétmillió forintot, az rengeteg pénz! Erre ő rám nézett, és csak annyit mondott, hogy az ő imádott nővérkéje, vagyis én, talán kisegíti őt utoljára. Anyám esdeklő szemmel nézett rám, és az öcsém mellé állt. Azt mondta, Öcsikének van orra a jó üzlethez, és adjunk neki még egy esélyt, még úgy is marad nekem tartalékba egymillió forintom. Az öcsém megfejelte a tervet azzal, hogy nem is kétmilliót, hanem hármat ad vissza egy év múlva. Ebben, persze, én nem hittem, de tudtam, jobb, ha odaadom a pénzt, mert a másik terve az volt, hogy jelzáloghitelt vesz fel a szüleim lakására. A szüleim egészsége, anyagi biztonsága és a családi béke érdekében inkább odaadtam neki a pénzt. Bár ne tettem volna.

Az egész család retteg az öcsém agressziójától

Azóta eltelt egy kerek év, most kellene visszakapnom a három milliót, de legalább a kettőt, amit odaadtam. De erre hiába várok, hiszen a vállalkozás már a harmadik hónap végén befuccsolt, a bolt tönkrement, és amit belefektettek, elúszott. Nekem viszont sürgősen pénzre lenne szükségem, mert a nagyobbik lányomnak bicikli balesete volt, aminek következtében megsérültek a fogai. Ahhoz, hogy szépen legyenek megcsinálva, hiszen egy tizenhét éves lányról van szó, maszek fogorvosra van szükségünk, és azt nem fizeti a tébé. Az egész felső fogsorát koronákra kell cserélni, ami az orvos számfejtése szerint körülbelül másfél-kétmillió forintba fog kerülni.

Kértem az öcsémet szépen, kértem őt levélben, és kértem egy családi ebéd alkalmával, kicsit erőteljesebben, hogy adja meg a pénzt. De ekkor nagy botrány tört ki, ugyanis kiderült, hogy ő azt hazudta a szüleinknek, hogy rég visszafizette a pénzem. Szegény apám, amikor meghallotta, hogy egy fillért se kaptam vissza, és a lányomnak nem tudom kifizetni az orvosi kezelést, felpattant az asztaltól, és üvöltözni kezdett az öcsémmel. De ő ahelyett, hogy elszégyellte volna magát, ököllel nekiesett először a beteg apámnak, aztán nekem is. Olyat kaptam a szemem alá, hogy egészen befeketedett a fél arcom. Anyám csak sápítozott és sikítozott, aztán két napig egyfolytában sírt szegény.

Ha feljelentettem volna, biztosan lecsukják

Akkor úgy döntöttem, elmegyek látleletre, és feljelentem az öcsémet, valamint bírósági úton fogom kényszeríteni, hogy fizesse vissza a pénzem. De anyám megfogta a kezem, és sírva könyörgött, hogy ne jelentsem fel a kisfiát, mert még nem telt le a három év felfüggesztett, és így biztosan lecsukják. Az arcom időközben meggyógyult, de ennek ellenére úgy érzem, valamit lépnem kell. Meddig kell még óvni, félteni, ajnározni ezt az agresszív, lelketlen, felnőtt embert? Féltem a szüleimet, és féltem magamat. Megszakad a szívem a lányomért, akinek hátborzongatóan néz ki a fogsora. Hogy fogják így megcsókolni valaha? Nem tudom, mi lenne a megfelelő lépés, de úgy érzem, nem hagyhatom ennyiben a dolgot. Közben attól is félek, ha beperelem a tartozása miatt a bíróságon, testi agresszióval válaszol majd.