„Sejtem, hogy John Watson azt gondolja, a szerelem rejtély számomra. A kémia ellenben pofonegyszerű!” - mondja Sherlock Holmes, és talán életében először téved.

Mert bár a nyomozónak igaza van abban, hogy a szerelmet kémiai folyamatok is meghatározzák, mindez rendkívül bonyolult. Érzelmeinket ugyanis számos hormon befolyásolja, és egyikről sem tudjuk, hogy pontosan mi is váltja ki a termelésüket.


Biztosan ön is halott már a csokoládé kedélyjavító hatásairól, és arról a magyarázatról, hogy a csokifogyasztás örömhormonokat szabadít fel a szervezetünkben. Tény, hogy a csokoládé több olyan vegyületet tartalmaz, amely pozitívan befolyásolhatja a hangulatunkat – közismert például az endorfintermelő hatása –, mégsem feltétlenül érdemes a féktelen nassolásban keresni a boldogságot.

A csoki=boldogság hiedelem ugyanis elsősorban egy tévesen értelmezett megjegyzésen alapszik. Michael Liebowitz kutató, az 1983-ban megjelent The Chemistry of Love (A szerelem kémiája) című könyv szerzője egyszer egy újságírónak azt mondta: a csokoládéban sok feniletilamin van. Ezt a hormont szokás boldogság- vagy örömhormonnak nevezni. Azonban a rossz hír az, hogy az emésztőrendszer gyakorlatilag azonnal lebontja, esélye sincs eljutni az agyba.

A SZERELEMNEK MÚLNIA KELL

A hormonok többsége nem olyan, mint a vitaminok, vagyis nem táplálkozás útján kerülnek a szervezetünkbe. Hasonlóan a többi hormonhoz, a szerelem kialakulásában fontos szerepet játszó feniletilamint is a testünk állítja elő.

Ettől függetlenül a barátnőm mindig csokoládét eszik, ha rossz kedve van. Ez általában akkor szokott előfordulni, ha összeveszünk. Ilyenkor egy orvos ismerősöm mindig elmondja: "a szerelem hormonálisan két évig tart."

A lelombozó állítást arra alapozza, hogy a szervezet ennyi idő alatt áll le fokozatosan a feniletilamin termelésével.

AMITŐL BEINDUL A KÉMIA

„Amikor a nagy fellángolás van, a szerelem első látásra, akkor a feniletilamin mennyisége szaporodik fel az agyban. Ez a vérkeringésben is kimutatható” - magyarázza dr. Lakatos Péter, a Semmelweis Egyetem I. számú Belgyógyászati Klinikájának endokrinológusa.

A nagy megfejtéshez ettől persze nem igazán jutunk közelebb, hiszen azt a szakértők sem tudják, hogy mi váltja ki a hormon termelését, vagyis mitől üt be a szerelem sokszor egy pillanat alatt. „Kimutatták, hogy akkor is felmegy a feniletilamin szintje, ha először látjuk meg a másikat, ennek valószínűleg valamilyen tudati oka van” - teszi hozzá Lakatos doktor.

Tehát marad a kérdés: azért jelenik meg a feniletilamin, mert szerelmesek vagyunk, vagy a hormontermelés beindulásától leszünk szerelmesek?

DE MIÉRT CSAK KÉT ÉVIG TART?

„Sokan úgy vélik, evolúciós oka lehet annak, hogy lecseng a hormon termelése a szervezetben. Az emberiség korai korszakában ugyanis az volt a célravezető, hogy egy férfi minél több nőt termékenyítsen meg. Ez biztosította a biodiverzitást, a gének sokszínűségét. Ha történelmi távlatból nézzük, az emberiség hihetetlen gyorsan terjedt el, tehát ez a rendszer sikeresen működött” - mondja az endokrinológus.

IGAZI SZERELEM CSAK EGYSZER VAN?

A kutatások eredményei azt mutatják, hogy az első szerelem alatt nő a legmagasabbra a feniletilamin szintje, utána már mindig egyre kevesebbet termel a szervezet. „De ez sem teljesen igaz, mert a legnagyobb szintemelkedéseket nem fiataloknál mérték” - mondja Lakatos, habár ezt lehet magyarázni azzal is, hogy ezek az emberek csak idősebb korban találták meg életük szerelmét.

Egy biztos, nem ugyanakkorák a feniletilamin okozta fellángolások, azt pedig egyelőre nem sikerült kideríteni, hogy van-e ennek valami evolúciós oka. “ "Nem maradhattam olyan, mint egy begőzölt bika, szívrohamot kapjak?!" Woody Allen (Játszd újra, Sam)

A feniletilamin nagyjából kétéves szavatossága egyénenként változhat, de előbb-utóbb kiürül a szervezetből. Ennek a nyilvánvaló hátrányok mellett megvan az az előnye is, hogy a szerelmi hév elmúltával visszanyerjük a kontrollt magunk felett, a fellángolás ugyanis tényleg elhomályosítja az érzékszerveinket, és eltompulunk tőle.

A férfiak általában gyorsabban kijózanodnak, aminek szintén van evolúciós magyarázata.

„Teljesen logikus, hogy amíg a férfi mamutra vadászott, szüksége volt a teljes koncentrációjára, a nők a gyerekkel foglalkoztak, a tűzre vigyáztak. Náluk nem volt akkora kockázat a magas hormonszint” - mondja Lakatos. Bár elsőre úgy tűnhet, hogy félrelépésre vagyunk kódolva, a legtöbb társadalmi rendszerben nem véletlenül alakult ki a házasság. Az ember ugyanis nem csak ösztönlény, tehát tudati szinten képes felülemelkedni a hormonjain. Ha ez nem így lenne, se meghízni, se lefogyni nem tudnánk.

Sőt nincsen olyan fiziológiai kizáró ok sem, amely tiltaná, hogy ugyanazon személy iránt még egyszer fellángoljunk. Nem arról van szó, hogy megszokjuk a másik kémiai üzeneteit, hanem a saját szervezetünkkel küzdünk. Tehát, ha csak a félrelépésére keresett egy jó magyarázatot, semmiképpen se a kémia területéről válasszon!

Nem a feniletilamin az egyetlen hormon, amely befolyásolja a szerelmi életünket.

A már régóta ismert oxitocinnak is szerepe lehet az egymáshoz való vonzódásunkban, elsősorban szexuális téren.

„Nagyon érdekes, hogy két embernél, akik között intimitás van, egymás megérintésekor nagyon magasra ugrik az oxitocinszint” - mondja a szakértő, más kutatók szerint viszont éppen azért érintkezünk ilyenkor, mert megemelkedett a szervezetünkben az oxitocinszint.

Az oxitocinnak fontos szerepe van a szülés megindításában, és az újabb vizsgálatok szerint a női orgazmusért is felelős lehet. „A szülést is úgy indítja be, hogy összehúzódásra készteti a méhet. Az orgazmus is azzal jár, hogy méh és hüvely összehúzódik” - magyarázza az endokrinológus. A szerotonin az idegsejtek közötti kommunikációban segít, ezen kívül kellemes érzést biztosít, míg a hiánya összefügg a depresszió kialakulásával. Ha jól érezzük magunkat – például szerelmesek vagyunk –, többet termel belőle a szervezetünk, és ennek a hormonnak a szintjét valóban megnyomhatja a csokoládé is.

Az állatok kommunikációját és szaporodását is meghatározó feromonok ugyancsak megtalálhatók az emberekben is, de „szerencsére ezek nem annyira dominánsak, mert különben tényleg állandóan csak a szexen járna az eszünk” - mondja Lakatos.

A felsoroltakon kívül a kutatók feltételezései szerint még több tucat hormon játszhat szerepet az emberi szerelemben, tehát egyelőre még a kémiai-biológiai hátterét sem sikerült feltérképezni létünk egyik legnagyobb rejtélyének.