Zab leírása, hatása (Avena sativa L.)

Pázsitfűfélék családja
Poaceae

népi neve
abrakzab

angol neve
Oat

német neve
Saathafer

Leírás és előfordulás:
50-100 cm magasra növő, gyorsan fejlődő egyéves növény. Levelei szálasak, lándzsásak, hosszuk elérheti az 50-60 cm-t. A 2-4 virágú kalászkákból álló, 20-30 cm hosszú bugavirágzata terebélyes, minden oldalra szétágazó vagy csak az egyik oldalra rendeződő. Szemtermése van, amelyre ránő a toklász. A növény származási helye Elő-Ázsia.

Felhasznált részek, drogok:
a friss virágos hajtás (Avenae herba), valamint a száraz hajtás, a szalma (Avenae stramentum) és a termés (Avenae fructus).

Főbb hatóanyagok:
vízoldékony rostok (főként a magkorpában található sok belőlük), a szénhidrátok közé tartozó béta-glükánok, vas és a foszfor, B1-, B2- és E-vitamin, valamint aminosavak.

Főbb hatások:
sebgyógyító, a bőr immunvédekezését fokozó, koleszterinszint csökkentő és nyugtató.

Előfordulás növényértékelő monográfiában:
E-monográfia (leveles szár - 1987).

Felhasználások:
a zabszalmát borogatásként vagy gyógyfürdő alkotórészeként gyulladt, korpás és viszketéssel járó bőrbetegségek kezelésére; a friss hajtást és annak kivonatait tartalmazó készítményeket elsősorban heveny vagy idült félelmi állapotokban, valamint idegfeszültség csökkentésére; a zabkorpát, illetve a belőle előállított étrendkiegészítő készítményeket az össz- és LDL-koleszterin szint csökkentésére. A növényből előállított „tejet” (vizet, fehérjét és olajat tartalmazó emulziót) kozmetikai készítmények alkotórészeként használják.

Ajánlott napi adag:
külsőleg 100 g zabszalma, illetve azzal egyenértékű készítmény a fürdővízhez adva.

Nemkívánt hatások, ellenjavallatok, figyelmeztetések:
ellenjavallatok, interakciók nem ismertek.

Megjegyzések:
a zabkorpa fontos szerepet tölt be az egészséges táplálkozásban.

Forrás: Patikamagazin.hu