Pipacs leírása, hatása (Papaver rhoeas L.)

Mákfélék családja
Papaveraceae

népi neve
pipacsvirág, mákrózsa, pippancs

angol neve
Field Poppy

német neve
Klatschmohn

Leírás és előfordulás:
áttelelő egyéves növény. Gyakori szántóföldi gyom, de gyomtársulásokban, útszéleken, töltéseken, parlagokon, szikes és löszpusztagyepekben is közönséges. Gyökere kevéssé elágazó, hengeres alakú karógyökér. Szára 15-90 cm magas, többnyire erősen bokrosodó, merev szőröktől érdes, tejnedvet tartalmaz. Levelei 1-2-szeresen szárnyaltak, a levélszeletek durván fogazottak. A 8-10 cm átmérőjű, tűzpiros virágok a levelek hónaljából eredő kocsányon bókolnak, majd felegyenesednek, májustól-szeptemberig nyílnak. Termése tojásdad, többrekeszű és sokmagvú tok.

Felhasznált részek, drogok:
a virágszirom (Rhoeados flos).

Főbb hatóanyagok:
nyálkaanyagok, antocián-vegyületek és alkaloidok.

Főbb hatások:
enyhe köhögéscsillapító.

Előfordulás gyógyszerkönyvben:
sziromlevél [Ph. Hg.VIII. - 07/2002:1881 (2004), Ph. Eur. 6. - 1881 (2008)].

Felhasználások:
a népi gyógyászatban köhögéscsillapításra és álmatlanság ellen ajánlották, manapság inkább csak a teakeverékek küllemét javítják a pipacs szirmaival.

Ajánlott napi adag:
rövid ideig történő alkalmazás esetén 0,5-2 g, hosszabb ideig történő alkalmazáskor 0,4-0,8 g.

Nemkívánt hatások, ellenjavallatok, figyelmeztetések:
nemkívánt hatások nem ismertek.

Megjegyzések:
kerti dísznövényként is hasznosítható.

Forrás: Patikamagazin.hu