Mézgás csűdfű leírása, hatása (Astragalus gummifer Labill)

Hüvelyesek családja
Fabaceae

népi neve
tragant-mézgafű

angol neve
Tragacanth

német neve
Ttragant

Leírás és előfordulás:
mintegy 0,6 -1 m magasra növő, hosszú tövisekkel borított, törpebozótot alkotó cserje, melynek őshazája Közel-Kelet (Irán, Törökország, Szíria). Levelei párosan szárnyasan összetettek. Virágai fakósárgák és nagy kiálló hónalji fejekben csoportosulnak.

Felhasznált részek, drogok:
a mézgás csűdfű és egyes nyugat-ázsiai Astragalus nemzetségbe tartozó egyéb fajok fatörzseinek és ágainak természetes módon vagy bemetszés hatására kifolyt, és a levegőn megszilárdult gumiszerű váladéka (Tragacantha).

Főbb hatóanyagok:
nagy molekulasúlyú poliszacharidok (30-40% tragakantin és 60-70% basszorin), illetve néhány százaléknyi keményítő.

Főbb hatások:
enyhe hashajtó.

Előfordulás gyógyszerkönyvben:
tragakanta [Ph. Hg. VIII. - 01/2002:0532 (2004)].

Előfordulás növényértékelő monográfiában:
WHO - monográfia [A. membranaceus (Fisch.) Bunge és az A. mongholicus Bunge fajok gyökere - 1999, elsősorban immunstimuláns hatással és légúti fertőzések kezelésére történő ajánlással].

Felhasználások:
tabletták, pasztillák kötőanyagaként, illetve emulziók és szuszpenziók készítésére.

Ajánlott napi adag:
3 g (300 ml vízzel bevéve).

Nemkívánt hatások, ellenjavallatok, figyelmeztetések:
elégtelen folyadékbevitel mellett bélelzáródást idézhet elő és magas poliszacharid tartalmának köszönhetően gátolhatja a szájon át adott gyógyszerek felszívódását.

Megjegyzések:
a tragakantát technológiai segédanyagként emulziók és szuszpenziók stabilizására használják, és fontos kötőanyaga krémeknek, pasztáknak, illetve tablettáknak.

Forrás: Patikamagazin.hu