Libapimpó leírása, hatása (Potentilla anserina L.)

Rózsafélék családja
Rosaceae

népi neve
libavirág, lúdpázsit, libahátúfű

angol neve
Silverweed

német neve
Gänsefingerkraut

Leírás és előfordulás:
évelő növény. Nedves libalegelők, mocsárrétek, kaszálók, árokpartok jellegzetes növényfaja. Gyökértörzse vaskos, helyenként elágazó. Vékony, kúszó és a csomóknál legyökerező indáinak hossza elérheti a 80 cm-t. Tőlevelei 15-25 cm hosszúak, páratlanul szárnyaltak. Az élesen bevagdalt, fűrészes szélű, tojásdad alakú levélkék fonákja ezüstös, selymes-molyhos. A finom szőröktől néha a levélkék színe is molyhos. Májustól-szeptemberig nyíló, hosszú kocsányú virágai magánosan állnak, átmérőjük 1,5-2 cm, színük fénylő aranysárga. Termése aszmag.

Felhasznált részek, drogok:
a virágos hajtás (Potentillae anserinae herba).

Főbb hatóanyagai:
a virágos hajtásban cserzőanyagok és flavonoidok, a gyökérben főként cserzőanyagok.

Főbb hatásai:
összehúzó, vérzéscsillapító és antibakteriális.

Előfordulás növényértékelő monográfiában:
E-monográfia (virágos-leveles hajtás - 1985, 1990).

Felhasználások:
hasmenések elleni teakeverékek és aranyér elleni ülőfürdők alkotórészeként.

Ajánlott napi adag:
a libapimpó virágos hajtás és a vérontópimpó (vérontófű) gyökértörzs esetében belsőleg egyaránt 4-6 g.

Nemkívánt hatások, ellenjavallatok, figyelmeztetések:
cserzőanyagai miatt nagyobb mennyiségben fogyasztva gyomorpanaszokat idézhet elő.

Megjegyzések:
a hasonlóan nedves termőhelyeket kedvelő vérontó pimpónak [Potentilla erecta (L.) Räuschel] a gyökeres gyöktörzseit gyűjtik.

Forrás: Patikamagazin.hu