Tárnicsfélék családja
Gentianaceae
népi neve
cintórium, százforintos fű, epefű
angol neve
Centaury
német neve
Tausengüldenkraut
Leírás és előfordulás: egy vagy kétéves növény. Száraz erdőkben, bokrosokban, réteken, mezőkön, vágásokban, szikesekben és kaszálókon gyakori. Magassága 10 cm-től 50 cm-ig változhat. Szára felálló, egyenes, csak a virágzatban ágazik el. Tőlevelei levélrózsában állnak, 3-4 cm hosszúak, fordított tojásdadok. A szárlevelek átellenesen állnak, 4-5 cm hosszúak, elliptikusak vagy hosszúkás-tojásdadok, épszélűek. A szárak csúcsán megjelenő, 10-12 mm átmérőjű virágok aránylag tömött, sátorozó álernyő virágzatba rendeződnek, a nyár második felében és ősszel nyílnak, színük leggyakrabban rózsaszín. Termése tok.
Felhasznált részek, drogok: a virágos hajtás vagy hajtásvég (Centaurii herba).
Főbb hatóanyagok: keserűanyagok (legfontosabb a genciopikrozid), flavonoidok és triterpének.
Főbb hatások: gyomornedv elválasztást serkentő, étvágyjavító, illetve az epe termelődését és -ürítését fokozó.
Előfordulás gyógyszerkönyvben: virágos hajtás [Ph. Hg. VIII. - 01/2002:1301 (2004), 07/2006:1301 (2007), Ph. Eur. 6. - 1301 (2008)].
Előfordulás vénymintagyűjteményben: Species gastrica, Tinctura amara (FoNo VII. - 2003).
Előfordulás növényértékelő monográfiában: E-monográfia (virágos hajtás - 1988, 1990) és ESCOP - monográfia (virágos hajtás – 2003).
Gyógyászati és kozmetikai felhasználás: étvágytalanság, emésztési zavarok és epebántalmak kezelésére alkalmas gyógyteák és egyéb készítmények alkotórészeként.
Ajánlott napi adag: drogból 6 g, illetve azzal egyenértékű készítmény. Gyermekeknél alkoholmentes gyógyszerformák használandók, figyelembe véve a gyermekek korát és súlyát.
Nemkívánt hatások, ellenjavallatok, figyelmeztetések: gyomor- és nyombélfekély esetén használata ellenjavallt. Terápiás adagokban történő tartós alkalmazásakor is csökkenheti az étvágyat.
Megjegyzések: kivonatát az enyhén és erőteljesen keserű típusú likőrök előállítására használják.
Forrás: Patikamagazin.hu