Kerti ruta leírása, hatása (Ruta graveolens L.)

Rutafélék családja
Rutaceae

népi neve
ezüstfűz

angol neve
Rue

német neve
Wein-Raute

Leírás és előfordulás:
évelő cserje. Gyökérzete fásodó. Szára világosbarna, 50-80 cm magas, alul fás, dúsan elágazó, sima felületű, hamvaszöld színű. Levelei szórtan állnak, az alsók nyelesek, szárnyasan összetettek, a felsők szeldeltek és ülők. A levélkék lapátalakúak, szürkészöldek, ép szélűek, mirigyesen pontozottak. A május-júniusban nyíló, sárgászöld virágai álernyőbe rendeződnek. Termése négyhasábú tok, benne háromélű barnásfekete magokkal. Őshazája a Földközi-tenger környéke.

Felhasznált részek, drogok:
a virágos hajtás (Rutae herba), a levél (Rutae folium) és a belőlük kinyert illóolaj (Rutae aetheroleum).

Főbb hatóanyagok:
flavonoidok (legfontosabb a rutin), kumarinok és illóolaj (metilnonil-keton származékokkal).

Főbb hatások:
a hajtás- és a levéldrogoké epeműködést serkentő, enyhe görcsoldó, nyugtató és érreható; az illóolajé féreghajtó.

Felhasználások:
a hajtást rutin előállítására, illetve az érfalak rugalmasságát szabályozó, a hajszálerek áteresztőképességét javító és a hajszálerek törékenységén alapuló vérzést csökkentő (rutint tartalmazó) készítmények előállítására; az illóolajat szappanok, krémek, testápolók és parfümök illatanyagaként.

Ajánlott napi adag:
a feldolgozott forrásokban nincs megadva.

Nemkívánt hatások, ellenjavallatok, figyelmeztetések:
teakeverékekben ritkán alkalmazzák. A növény érintése arra érzékeny egyéneknél bőrgyulladást okozhat.

Megjegyzések:
a likőriparban keserű típusú italok ízkiegészítőjeként alkalmazzák a kivonatát.

Forrás: Patikamagazin.hu