népi neve
izlandizuzmó
angol neve
Iceland Moss
német neve
Isländisches Moos
Leírás és előfordulás:
talajlakó, lemezes-bokros zuzmó, melynek bőrnemű telepei 10 cm magasra emelkednek fel a talajtól és a bokrocskák átmérője is körülbelül ugyanakkora. A telepek szarvasagancshoz hasonló módon ágaznak el. Az egyes telepek laposak, egyenlőtlen karéjokra osztottak, élük hullámos és pillás. Színük szürkészöld, és a telepek felületén apró, tányér vagy tál alakú, 8-10 mm átmérőjű, kerek, lapos barna képletek formájában jelennek meg a termőtestek (apotéciumok). Közép és Észak-Európa mérsékelt és hidegebb részein, Szibériában és Észak-Amerikában honos.
Felhasznált részek, drogok:
a zuzmótelep (Lichen islandicus).
Főbb hatóanyagok:
nyálkaanyagok (mintegy 50%) és keserűanyagok (4-7%).
Főbb hatások:
antibakteriális, vírusellenes, gyulladáscsökkentő, immunmoduláló és enyhe étvágyjavító.
Előfordulás gyógyszerkönyvben:
zuzmótelep [Ph. Hg. VIII. - 01/2006:1439 (2007)].
Előfordulás növényértékelő monográfiában:
E-monográfia (zuzmótelep - 1989), ESCOP - monográfia (zuzmótelep - 2003), WHO-monográfia (zuzmótelep - 2009).
Felhasználások:
száj- és garatgyulladás mérséklésére öblögetőszerként, köhögéscsillapító teák alkotórészeként, valamint étvágy- és emésztésjavító összetételekben.
Ajánlott napi adag:
felső légúti panaszok esetén 3-8 g kis adagokban, illetve 10x50-300 mg-mal egyenértékű kivonat; keserűanyagként étvágyjavításra néhányszor 1-2 g, 1-4 éves: 1-2 g; 4-10 éves: 2-4 g; 10-16 éves: 4-6 g.
Nemkívánt hatások, ellenjavallatok, figyelmeztetések:
belsőleg nagyobb adagban és hosszabb ideig alkalmazva hányingert és hányást okozhat, a zuzmósavak pedig arra érzékeny egyéneknél külsőleges alkalmazás esetén allergiás bőrtüneteket idézhetnek elő.
Forrás: Patikamagazin.hu