Dió leírása, hatása (Juglans regia L)

Diófafélék családja
Juglandaceae

népi neve
diófa, fás dió

angol neve
Walnut

német neve
Walnuß

Leírás és előfordulás:
8-15 m magas fa. Világosszürke, idős korban repedezett kéreggel. Levelei összetettek, 25-35 cm hosszúak, rendszerint 5-9 hosszúkás tojásdad vagy elliptikus, épszélű levélkéből állnak. Sötétzöld porzós barkái 8-12 cm hosszúak, a kettesével-ötösével álló, a hajtások csúcsain megjelenő termős virágai fehérek. A virágok április-májusban nyílnak. Termése gömbölyded, csonthéjas. Délkelet- Európában, Nyugat- és Közép- Ázsiában honos.

Felhasznált részek, drogok:
a levél (Juglandis folium), a termés zöld héja vagy kopácsa (Juglandis pericarpium nucum), a termés csonthéján belüli válaszfal (Juglandis nucum dissepimentum) és a magból hideg préseléssel kinyert zsíros olaj (Juglandis oleum).

Főbb hatóanyagok:
a levélben a cserzőanyagok, naftokinonok (főként juglon és hidrojuglon), flavonoidok, illóolaj és C-vitamin; a húsos termésfalban és a csonthéjas termés válaszfalában cserzőanyagok és naftokinon vegyületek; a magolajban telítetlen zsírsavészterek (fontosabbak a linolsav- és az olajsavészter).

Főbb hatások:
a levélnek, kopácsnak és válaszfalnak antibakteriális, fertőtlenítő és összehúzó, a magolajnak érelmeszesedésgátló és bőrtápláló.

Előfordulás növényértékelő monográfiában:
E-monográfia (levél -1990).

Felhasználások:
a levelet, ritkábban a terméshéjat és a belső válaszfalat hasmenések megszüntetésére szánt teakeverékek alkotórészeként, illetve akne, ekcéma és szájüregi gyulladások kezelésére alkalmas összetételekben; a zsíros olajat az érelmeszesedés kiegészítő kezelésére, valamint kozmetikai készítmények vivőanyagaként.

Ajánlott napi adag:
levélből 2-4 g, illetve azzal egyenértékű kivonat.

Nemkívánt hatások, ellenjavallatok, figyelmeztetések:
nemkívánt hatásai nem ismertek.

Megjegyzések:
a likőriparban levelét és az éretlen (kötőtűvel még átszúrható) termését egyaránt használják. A levelekből és az éretlen termésekből készült kivonat az alacsonyabb szárazanyag-tartalmú likőrök teltségének, érettségének kiemelésére alkalmas, a termésekből készült párlat viszont az édes italok minőségét javítja fel.

Forrás: Patikamagazin.hu