Benedekfű leírása, hatása (Cnicus benedictus L.)

Fészkesvirágzatúak családja
Asteraceae

népi neve
áldott benedekfű, áldottbárcs, áldottfű

angol neve
Holy Thistle

német neve
Echtes Benediktenkraut

Leírás és előfordulás:
egyéves, lágyszárú, pókhálósan szőrös növény. Karógyökere sekélyen hatol a talajba. Szára 20-60 cm magas, elágazó. Szárra futó, világoszöld, szórt állású levelei hosszúkásak vagy lándzsásak, öblösen fogazottak vagy hasogatottak, hosszuk elérheti a 30 cm-t, a karéjok és a fogak szúrós hegyűek. A jellegzetesen kidomborodó erezet fehéres színű. Nagy gallérozó levelekkel körülölelt fészekvirágzatainak pikkelyei tövisben végződnek. A május-júniusban nyíló virágok sárgák. Kaszattermései 0,7-1 cm hosszúak, kissé görbültek és barnás színűek. Ázsiában honos.

Felhasznált részek, drogok:
hazánkban a virágos hajtás (Cardui benedicti herba), más országokban a termés (Cardui benedicti fructus) is.

Főbb hatóanyagok:
a hajtásban keserűanyagok (legfontosabb a knicin), illóolaj és flavonoidok, a termésben zsíros olaj.

Főbb hatások:
a virágos hajtás étvágyjavító, enyhe epehajtó és antibakteriális; a zsíros olaj bőrtápláló.

Előfordulás növényértékelő monográfiában:
E-monográfia (virágos hajtás -1987).

Felhasználások:
étvágyjavító és epebántalmak kezelésére szánt teakeverékek, illetve összetett kivonatok alkotórészeként; a termést elsősorban zsíros olaj kinyerésére használják.

Ajánlott napi adag:
4-6 g virágos hajtás, illetve azzal egyenértékű kivonat.

Nemkívánt hatások, ellenjavallatok, figyelmeztetések:
a fészkesvirágzatú növényekre érzékeny egyéneknél a növényben lévő szeszkviterpén-lakton vegyületek allergiás reakciót válthatnak ki.

Megjegyzések:
a hajtásokból készült kivonatot a likőriparban általában vezető ízként alkalmazzák keserű ízű italok előállításakor.

Forrás: Patikamagazin.hu