Burgonyafélék családja
Solanaceae
népi neve
bilind, csábítófű
angol neve
Henbane
német neve
Bilsenkraut
Leírás és előfordulás:
egy-vagy kétéves, kellemetlen szagú növény. Gyomtársulásokban, szemétdombokon, parlagokon és legelőkön tenyészik. Főgyökere rövid, alig ágazik el. Szára erőteljes, 30-100 cm magas és elágazó. Tőlevelei (a kétéves változatnál) 15-30 cm hosszúak, 5-12 cm szélesek, kerekdedek, szélük fogazott vagy karéjos. A szórtan elhelyezkedő szárlevelek szárra futók, a tőleveleknél keskenyebbek. Az egész növény bársonyos mirigyszőrökkel borított. A 2-4 cm átmérőjű virágai korsó alakúak, piszkos halványsárgák, ibolyaszínű erezettel és bíbor torokkal díszítettek, május-júliusban nyílnak. Tojásdad alakú termése tok.
Felhasznált részek, drogok:
a levél (Hyosciami folium) és a mag (Hyosciami semen).
Főbb hatóanyagok:
tropánvázas alkaloidok, legfontosabb a hioszciamin.
Főbb hatások:
simaizom görcsoldó és enyhe nyugtató.
Előfordulás növényértékelő monográfiában:
E-monográfia (levél - 1988).
Felhasználások:
leveleit a csattanó maszlag (Datura stramonium L.) leveleivel együtt asztma elleni cigaretták alkotórészeként, illetve olajos kivonat formájában reumás fájdalmak enyhítésére; a levelekből és a magvakból készült kivonatokat, illetve hatóanyagokat gyári készítmények összetevőjeként az emésztőrendszer görcsös állapotainak kezelésére.
Ajánlott napi adag:
standardizált porból maximum 3 g (1,5-2,1 mg összalkaloid, hioszciaminban kifejezve).
Nemkívánt hatások, ellenjavallatok, figyelmeztetések:
nemkívánatos hatásként szájszárazság, látászavarok, tachikardia és vizelési zavarok fordulhatnak elő
Megjegyzések:
erős hatású (mérgező) hatóanyagai miatt alkalmazása háziszerként nem ajánlott!
Forrás: Patikamagazin.hu