Népies nevén: angyélika, angyalfű, arkangyalfű
Leírás
Erőteljes, illatos, évelő növény. Két-háromszorosan szárnyalt tőlevelei tojásdad-lándzsásak, fogas szélűek. Fonákuk kopasz, a levélnyél alapi része felfúvódott hüvely. Összetett ernyővirágzatának színe sárgás vagy zöldes, 20-40 sugarú, a gallérlevelek hiányoznak, számos gallérka levele érdesen szőrös. 5-8 mm hosszú, ikerkaszt termései lapítottak, széles-elliptikusak, a széles szegélybordák hártyásak.
Az ernyősvirágzatúak (Umbelliferae) családjába tartozik. Európa hegyvidékein, alhavasi régióiban honos, hazánkban termesztett. Illatos, kétéves növény. Első évben dús tőlevélzete fejlődik, a másodikban pedig erőteljes szára, amely olykor eléri a 2 méteres magasságot is.
Rendszertani besorolása
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Ernyősvirágzatúak (Apiales)
Család: Zellerfélék (Apiaceae)
Nemzetség: Angelica
Faj: A. archangelica
Hatóanyag
"Fellandrént, pinint és más monoterpéneket tartalmazó illóolaj; keserű ízű szeszkviterpének, makrociklikus laktonok, furokumarinok nagy mennyiségben."
Előfordulás
Folyók, patakok mentén, árkokban. Hazája Észak- és Kelet-Európa Nyugat-Ázsiáig, Közép-Európában is elvadult, és néhány folyómenti területen elterjedt.
Termesztés
A nedves, mély fekvésű talajt kedvelő növényt novemberi magvetéssel, április – májusi palántázással szaporítják, tavasszal 60–70 cm-es sortávolságra állandó helyre ültetik. Ha gyökere miatt termesztjük, nem szabad engedni, hogy a növény magszárba menjen, ilyenkor a virágszárat 10 cm magasan kivágjuk.
Gyökerét ősszel fagymentes időben szedik ki, majd arasznyi darabokra vágva, felhasítva, vagy szeletelve, szellős helyen szárítják.
Nem csak gyökere, de a növény minden része fogyasztható, így virága is. Íze a zelleréhez, az édesgyökérhez hasonlít.
Elsődleges feldolgozás, tárolás
A növény minden részét (gyökér, levél, termés) hasznosítják gyógyászati célokra. A gyökerét, a levelét és a termését az első év őszén illetve a második év tavaszán gyűjtik.
Az angelikagyökeret kedvelik a kártevők, ezért jól zárható edényben tárolandó. A molyosodásnak induló, vagy rovar rágta fűszert már nem szabad felhasználni. A levendulakéktől a rózsa-vörösig változó színű virágai a nyár közepén nyílnak.
Farmakológiai hatás
A drog az illatos keserűszerek közé tartozik. Egyidejű illóolaj- és keserűanyag forrás. Hatóanyagai serkentik az emésztőmirigyek elválasztását, görcsoldó, továbbá bélfertőtlenítő tulajdonságúak, emellett bizonyos vizelethajtó sajátossággal is rendelkeznek. Az orvosi angyalgyökér étvágytalanság, teltségérzettel és felfúvódással kísért gyomor- és bélpanaszok, valamint enyhébb görcsökkel járó bántalmak kezelésére használatos. Illóolaja nagyobb dózisban fogyasztva mérgező, külsőleg azonban bőrizgató, fájdalomcsillapító, bedörzsölőszerek alkotórésze. Homeopátiás felhasználási területei közé az emésztési problémák, légúti hurutok, és idegbántalmak kezelése tartozik, de még nem minden téren igazoltan.
Felhasználás
Tea: 2 dl vízben 5 percig főzzünk 1 evőkanál szárított, apróra vágott angyalgyökeret, majd hagyjuk állni 3 percig. Ezt követően szűrjük le. Naponta 2-3 csészényit fogyasszunk belőle. Emésztési panaszokra ajánlható. Fürdő: 100gramm szárított, apróra vágott angyalgyökeret főzzünk negyedórán keresztül 1 liter vízbe, majd szűrjük le, és a főzetet adjuk a fürdővizünkhöz (reumás panaszok ellen). Bor: 1 liter fehérborhoz tegyünk 50 gramm szárított, apróra vágott angyalgyökeret, majd egy hétig hagyjuk állni. Emésztési zavarok esetén 1 evőkanállal fogyasszunk belőle. Kivonat: A szeszes kivonatát bedörzsölőszerként külsőleg használják reuma ellen. Fűszerként: Észak-Európai országokban levelét nyersen salátába, főzelékekbe teszik, szárát pedig sütemények díszítésére használják.
Forrás: Gyógynövénylexikon.hu