Liliomfélék családja
Liliaceae; Aloëaceae
népi neve
aloéfa, balzsamfa
angol neve
Aloe
német neve
Aloe
Leírás és előfordulás:
évelő pozsgás növények, félcserjék, cserjék és fává növő növények. A 3-4 magasra is megnövő száruk levélmaradványokkal borított, ennek a csúcsán helyezkedik el az erősen fejlett, hegyes, kard alakú, 15-70 cm hosszú, tüskés levelekből álló levélrózsa. Sokvirágú, fürtös virágzataik többnyire egyoldalúak és gyakran bókolók, rendszerint sárga, narancssárga, piros vagy piszkosfehér színűek, a virágok gyakran zöld csíkosak. Gyógyászati célra leggyakrabban az orvosi vagy barbadosi aloé [Aloë vera (L.) Burm. f., syn.: A. barbadensis Mill.] és a tövises vagy Kap-aloé [Aloë ferox Mill.] fajokat használják. A fajok elterjedési területe Dél- és Kelet-Afrika, a nyugat-indiai szigetvilág, Dél-Arábia és a Szokottra-sziget.
Felhasznált részek, drogok:
a keresztben elvágott levélből kicsorgó (vagy kipréselt) és megszárított nedv, az aloé (Aloë barbadensis, Aloë capensis), amiből standardizált kivonatot (Aloes extractum siccum normatum) is készítenek. Ezek mellett az Aloë vera levelek parenchima-szöveteiből kinyert kocsonyás anyagot is felhasználják a fitoterápiában (Aloe vera gél).
Főbb hatóanyagok:
az aloé-drog esetében antracén-származékok (18-28%), az Aloë vera gélnél poliszacharidok és acemannán.
Főbb hatások:
az Aloë-drog adagtól függően gyomorerősítő (kisebb adagban), illetve hashajtó (nagyobb adagban); az Aloe vera gél bőrvédő, hámosodást és sebgyógyulást elősegítő, valamint gyulladáscsökkentő.
Előfordulás gyógyszerkönyvben:
orvosi és tövises aloé szárított levélnedve [Ph. Hg. VIII. - 01/2002:0257 és 01/2002:0258 (2004)], és a standardizált aloé száraz kivonat [Ph. Hg. VIII. - 01/2002:0259 (2004)].
Előfordulás növényértékelő monográfiában:
E-monográfia (szárított levélnedv -1985, 1993), WHO - monográfia (szárított levélnedv, Aloe vera gél - 1999), ESCOP - monográfia (beszárított levélnedv - 2003, 2009).
Felhasználások:
az Aloë-drogokat akut székrekedés megszüntetésére; az Aloë vera gélt bőrápolásra, égett és fekélyes sebek kezelésére, valamint arc-, test- és hajápoló, illetve fényvédő és napozás utáni bőrápoló kozmetikai készítmények alkotórészeként.
Ajánlott napi adag:
az aloé esetében 3 x 50 - 200 mg, vagy 20-30 mg hidroxiantracén-származékkal (barbaloinban kifejezve) egyenértékű kivonat. Tíz évesnél kisebb korú gyermeknél ellenjavallt az alkalmazása.
Nemkívánt hatások, ellenjavallatok, figyelmeztetések:
az aloé székrekedés kezelésére történő tartós használata, valamint bélelzáródás, menstruáció, szoptatás, várandósság és ismeretlen eredetű hasi fájdalmak esetén történő alkalmazása ellenjavallt.
Megjegyzések
az Aloë és más antrakinon drogok tartós szedésekor nemkívánt mellékhatásként jelentkező reverzibilis vastagbél pigmentálódást (pseudomelanosis coli) nem tekintik a rákot megelőző állapotként és az sem igazolt, hogy az említett vegyületek fokoznák a vastagbéldaganatok kockázatát.