A fizikai munka hiányát változatos mozgásformákkal, tudatos testedzéssel, tornával pótolhatják. Ennek mikéntje azonban nem mindegy. Mindez történhet egyedül és társakkal, játékos formában és tervszerű edzés keretében, szárazon és vízen, segédeszközökkel és anélkül, de csak a rendszeresen mozgó emberek remélhetik, hogy mozgásszerveik, ízületeik és izmaik időskorukig megtartják rugalmasságukat, teljesítményüket. Ezen kívül a mozgás - az oxigénfelvevő képesség javítása útján - jótékony hatással van az idegrendszerre, az agyi kapacitásra és a szervezet egészének állapotára is.

Tökéletesebb pihenés, nagyobb teljesítőképesség

Az edzésélettani szakértők tapasztalatai szerint a hetente többször, a nyugalmi állapot maximális oxigénfelvételét meghaladó oxigénigényű munkavégzés vezethet a teljesítőképesség növeléséhez. Az élettani hatások erőssége természetesen alapvetően az edzések számától és a végzett mozgásforma intenzitásától, minőségétől függ.
A legtöbb edzésélettani vizsgálatot a szíven, illetve a vérkeringési rendszeren végezték. Az alkalmazkodási folyamat révén - a szívizomrostok megnyúlásából és megvastagodásából adódóan - megnő a szív teljesítőképessége, az egy perc alatt továbbított vér mennyisége, vagyis a perctérfogat. Nem edzett fiatal emberben a perctérfogat nyugalomban 4-5 liter, rövid ideig tartó, nagy erőfeszítéskor pedig maximum 20-24 liter lehet. Edzett egyéneken viszont a teljes erőbevetés idején 32-35 literes értékeket is mértek. Terhelés hatására tehát az edzett szív nagyobb teljesítményre képes. Nyugalomban viszont tökéletesebb az edzett szív pihenése is, ami a nyugalmi állapot alacsonyabb pulzusszámában mutatkozik meg. Más belső szervek alkalmazkodásáról a kutatók még nem tudnak annyit, mint a szívről, de a tapasztalataik szerint az edzettségi alkalmazkodás lényege: nyugalomban tökéletesebb pihenés, terhelésre nagyobb teljesítőképesség.

Aerob kapacitás

A szervezet oxigénfelvevő képességét elsősorban a szív perctérfogata határozza meg, de jelentős a szerepe a légzőrendszer alkalmazkodásának is. A szervezet munkavégző képességét élettani oldalról legjobban az oxigénfelvevő képességgel jellemezhetjük. Ugyanakkor meghatározott összefüggés van az oxigénfelvétel és az energiatermelés között. Nyugalomban a szervezet oxigénfelvétele 250 ml/perc. Egy liter oxigén fogyasztásával a szervezet - vegyes táplálkozás esetén - kb. 20 kilojoule-t (5 kcalt) szabadít fel az energiatartalmú táplálékokból. A 250 ml/perc oxigénfogyasztás tehát kb. 5,2 kilojoule-t (1,25 kcalt) jelent. Az ember tartósan a nyugalmi oxigénfogyasztás három-négyszeresét igénylő, közepes nehézségű munkát képes végezni, ami 4-5 kcal/perc, azaz kb. 20 kilojoule energiaforgalmat jelent. Könnyű munka alatt a nyugalmi érték kétszeresére, míg nehéz munka esetében 4-8 szorosára emelkedik az oxigénfogyasztás. Nyugalomban 314 kilojoule (75 kcal), a könnyű munkához 628 kilojoule (150 kcal), közepes munkához 628-1256 kilojoule (150-300 kcal) a szervezet energiaigénye óránként. A lakosság többsége (figyelembe véve a gépesítést, automatizálást) ebbe a kategóriába kerül.
Egészséges, fiatal férfiak egy műszak alatt a közepes munka felső határát tudják fenntartani, tehát 8 óra alatt az energiaszükséglet 10,024 megajoule, (2400 kcal). Ez a munka kb. 6 km/óra sebességgel való járásnak felel meg sík terepen. A nap többi részében is végzett tevékenységet is figyelembe véve tehát ezeknek a fizikai dolgozóknak a napi energiaszükséglete 16,76-18,855 megajoule (4000-4500 kcal.) Ennél nagyobb energiaigény a mezőgazdaságban, a nehéziparban és a bányászatban is egyre ritkább. Olyan munkaintenzitással, amely a nyugalmi 1,5-2 liter/perc oxigénfogyasztásnak a 6-8-szorosát igényli, a nem edzett ember kb. 30 percet meghaladó munkavégzésre nem képes. Ennél is nagyobb igénybevétel esetén csak egy-két percig végezhető a tevékenység. Nem edzett ember maximális munkavégző képességét jellemző maximális oxigénfelvevő képesség - az aerob kapacitás vagy vita maxima érték - kb. 2,5 l/perc. Az edzett emberek nagy munkavégző képességét a percenként 5-6 litert is elérő aerob-kapacitásuk, oxigénfelvevő képességük magyarázza.

Vastagodó izmok

A rendszeres testedzés hatására az izmokban is jellemző változások figyelhetők meg - az izomtömeg megnövekedése, az izomrostok megvastagodása - az izom ugyanis egy olyan gép, amelyet a használat nem koptat, hanem gyarapít. Lényegesek azok az anyagcsere-változások, amelyek rendszeres dinamikus mozgás hatására az izomzatban megfigyelhetők. Például az első edzéseket követő, a későbbiekben megszűnő izomláz jelzi ezeket: az izom anyagcseréje átállt a nagyobb igénybevételre, az izommunka közben felszaporodó anyagcseretermékeket bontó enzimek működése fokozódott. Nagyobb aktivitással működnek az energiát szolgáltató folyamatok, ami jól mérhető az izom és a máj megnövekedett glikogénkészletén, a szervezet gyorsan mozgósítható energiakészletén.

A sport több mint gyógyszer

A nagyvárosban élő, civilizált embernek a rendszeres testedzés nyújtja az egyetlen lehetőséget a szervezet számára biológiai szükségletet jelentő mozgás elvégzésére. Elmulasztásával szabad utat kapnak a mozgás- és oxigénhiányból, az egyoldalú terhelésből (pl. ülőmunka) adódó elváltozások, betegségek. Egyre több betegségről, többek között a halálozási okok élén álló szív- és keringési betegségekről derül ki, hogy létrejöttükben a mozgáshiány is szerepet játszik. A sport minden életkorban az egészséges életmód fontos része, és betegségmegelőző hatása mellett egyre több betegség gyógyításában és utókezelésében is értékes eszköz. A stressz talaján kialakult neurózis és egyéb panaszok gyógyításában is fontos szerepet kap a rendszeres testedzés. A fizikai aktivitás jótékony hatása megmutatkozik számos, az életminőséget alapvetően befolyásoló tényezőn is az étvágy javításától kezdve a nyugodt alváson, a kiegyensúlyozott kedélyállapoton át a nagyobb teherbíró képességig. A sport több mint gyógyszer: számos közvetlen gyógyhatással is rendelkezik, de hat az egész emberre. Számos betegség gyógyításában értékes kiegészítője a gyógyszeres és egyéb terápiás eljárásoknak.