Rohamokban jelentkező pitvari tahikardia tünetei, okai, jelei, megelőzése, kezelése, gyógyítása

A rohamokban jelentkező pitvari (paroxizmális szupraventrikuláris) tahikardia hirtelen kezdődő és végződő szabályos, gyors (160-200 ütés per perc) szívverés, ami a kamrákat kivéve a szív bármely szövetéből eredhet.

A kórkép fiatal felnőttekben fordul elő leggyakrabban, és inkább kellemetlen, mint veszélyes. Kimerítő munkavégzés során jelentkezhet.

Oka egy korai ütés, mely ismételten magas frekvenciával aktiválja a szívet. Ezt számos kórkép előidézheti. Előfordul, hogy az AV-csomóban két elektromos útvonal van (atrioventrikuláris nodális reentri szupraventrikuláris tahikardiának nevezett arritmia). Az is lehetséges, hogy van egy rendellenes elektromos összeköttetés a pitvarok és a kamrák közt (atrioventrikuláris váltakozó szupraventrikuláris tahikardia). Jóval ritkában maguk a pitvarok bocsátanak ki kóros, gyors vagy körbefutó impulzusokat (valódi paroxizmális pitvari tahikardia).

A gyors szívverés hirtelen kezdődik és ér véget, és néhány perctől akár órákig is eltarthat. A betegek szinte mindig kellemetlen szívdobogás érzésként (palpitációként) élik meg. Gyakran fordul elő más tünetekkel, például gyengeséggel, szédelgéssel, légszomjjal és mellkasi fájdalommal együtt. A szív általában - ettől eltekintve - egészséges.

Kezelés

A szívritmuszavaros epizódok gyakran leállíthatók a számos manőver egyikével, amely a bolygóideget (nervusz váguszt) ingerli, és ezáltal csökkenti a szívfrekvenciát. Végrehajtásukat általában orvos végzi vagy felügyeli, de azok a betegek, akik sűrűn tapasztalnak arritmiát, sokszor maguk is megtanulják ezek kivitelezését. Ilyen manőver a nehéz székeléshez hasonló erőlködés, a nyak dörzsölése közvetlenül az állkapocsszöglet alatt (ez a nyaki verőér szinusz karotisznak nevezett érzékelő zónáját ingerli), illetve a fej megmártóztatása jéghideg vízben. Hatékonyságuk akkor a legnagyobb, ha röviddel az arritmia kezdete után alkalmazzák őket.

Amennyiben ezek nem használnak, a ritmuszavar komoly tüneteket okoz, vagy az epizód 20 percnél tovább tart, annak megszüntetéséhez érdemes orvosi segítséget kérni. Intravénás gyógyszer, általában adenozin vagy verapamil adásával az orvos legtöbbször azonnal le tudja állítani a rohamot. Ritkán a gyógyszerek hatástalanok, és kardioverzióra (a szívre mért elektromos ütésre) van szükség.

A megelőzés a kezelésnél bonyolultabb feladat, viszont szinte bármelyik antiarritmiás szer hatékony lehet. A gyakran használt gyógyszerek közé tartoznak a béta-blokkolók, a digoxin, a diltiazem, a verapamil, a propafenon és a flekainid. Egyre gyakrabban végeznek radiofrekvenciás ablációt (meghatározott frekvenciájú energia kibocsátása a szívbe vezetett katéter elektródán keresztül) a paroxizmális szupraventrikuláris tahikardiát létrehozó szövet eltávolítására.

Forrás: drinfo.eum.hu