Diabéteszes retinopátia tünetei, okai, jelei, megelőzése, kezelése, gyógyítása

A cukorbetegség egyik súlyos szövődménye a látás romlása vagy teljes elvesztése lehet. A betegek közt gyakrabban fordul elő szürkehályog, illetve zöldhályog (glaukóma), de a látás romlásának leggyakoribb és legnehezebben kezelhető oka a diabéteszes retinopátia.

A diabéteszes retinopátia esetében az ideghártya, azaz a retina ereinek károsodása következtében az erek fala áteresztővé válik, a hajszálér hálózat egyes területein csökken vagy megszűnik a vérkeringés. Az érkárosodás az ideghártyában vérzéseket, vizenyő képződést (ödémát) okoz, a retina felszínén növekvő, vagy az üvegtesti térbe nyúló sérülékeny új kiserek, és hegszövet kialakulásához vezet. Az újonnan képződő erek a látást hirtelen, jelentősen rontó üvegtesti vérzések forrásai lehetnek, míg a heges szövet az ideghártyára húzó hatást gyakorol. Az üvegtest belseje felé irányuló vagy a retina síkjával párhuzamos húzó hatás egyaránt deformálja az ideghártyát, az eredmény torzlátás, a látótér károsodás, valamint a látásélesség csökkenése.

A diabéteszes retinopátia a vakság egyik vezető oka. Kialakulásának egyik legfontosabb tényezője a cukorbetegség fennállásának ideje. A retina elváltozásai többnyire az alapbetegség 10-15 éves fennállása után alakulnak ki. A szemkárosodás kimenetele I. típusú (inzulin-függő) fiatalkori, illetve kezeletlen cukorbetegség esetében rosszabb. Utóbbinál, szemben a többi cukorbeteggel, csaknem 25-ször nagyobb a veszélye annak, hogy az érintett elveszti látását.

Az alapbetegség megfelelő kezelésének fontosságát további adatok is alátámasztják. Az általános kezelés feltételeinek javulásával az elmúlt két évtized során drámaian csökkent az ilyen típusú, súlyos szembetegség előfordulásának gyakorisága. A cukorháztartás rendezésével, a vérnyomás, vérzsírok szintjének megfelelő beállításával, a cukorbetegséghez társuló vérszegénység megszüntetésével csökkent továbbá az éleslátásért felelős, sárgafoltot érintő elváltozások száma. Kezeletlen magas vérnyomás, valamint a terhesség a retinopátia súlyosbodásához vezethet.

Klinikai kép
A cukorbetegség következtében kialakuló szemészeti elváltozások egy folyamat részét képezik. A betegek pillanatnyi állapotát valamelyik stádium tünetei szerint szokták jellemezni, ezek azonban változhatnak, és az évek során átmehetnek egymásba. A diabéteszes retinopátia két főbb csoportja a következő:

A non proliferativ (vagy háttér) diabéteszes retinopátia inkább a II. típusú diabéteszben gyakori. Jellegzetessége, hogy az érkárosodás következtében az érfalon keresztül finom folyadékszivárgás alakul ki. Ennek eredményeként a retina megvastagodik, vizenyőssé válik, mélyebb rétegeiben, vagy alatta zsírszerű anyagok halmozódnak fel. Amennyiben a retina megvastagodása, valamint a zsírok lerakódása a sárgafoltot nem érintik, a látás nem sérül. A makula károsodása azonban súlyos, nehezen befolyásolható látásromláshoz vezethet.

A proliferativ diabéteszes retinopátia fő jellegzetessége a kóros érképződés. Az ideghártya félszínén, a látóidegfőn kúszó vagy az üvegtesti térbe nyúló erek fala vékony, sérülékeny, faluk kórosan áteresztő. Jelenlétük a retina nagy területén a hajszálérkeringés súlyos károsodására utal. Amennyiben az új erek képződése a szem elülső részében is megjelenik, a csarnokzugban megakadályozhatják a csarnokvíz elfolyását. A csarnokvíz keringési zavara következtében a szemnyomás megemelkedik, és gyakran súlyos, nehezen befolyásolható, másodlagos zöldhályog kialakulását váltja ki. Az ideghártya felszínéről kitüremkedő, újonnan képződött erek többnyire az üvegtest hátsó felszínén, mint vezetősínen kúsznak az üvegtest és a retina közötti térben, de az üvegtesti térbe is betörhetnek. Az újdonképzett erek falából kiszivárgó folyadék az üvegtest összehúzódását váltja ki és húzó hatást gyakorol az új erekre. Ennek következtében üvegtesti vérzés lép fel. Az újdonképzett erek mentén a hátsó üvegtesti felszín vonalában a kötőszövet felszaporodik, amely zsugorodva a retinára szintén húzást gyakorol. Így jön létre az ideghártya leválása, ami kezelés nélkül a látás elvesztéséhez vezethet. A diabéteszes retinopátia e típusa gyakrabban fordul elő fiatalkori I. típusú cukorbetegségben, de a műtétre kerülők között az időskori cukorbetegség sem ritka.

Panaszok
Az enyhe diabéteszes retinopátia nem feltétlenül okoz látáspanaszt. A betegség korai formáját a szemész egy alapos vizsgálattal már akkor meg tudja állapítani, mikor a betegnek még semmilyen panasza nincsen. Ilyenkor természetesen sokkal jobbak a kezelés lehetőségei, mint az előrehaladottabb stádiumokban. Ezért aki tudja magáról, hogy magas a vércukorszintje, normál látás esetén is évente végeztessen szemészeti vizsgálatot! Előrehaladott formájában fellépő panaszok sem kizárólag erre a betegségre jellemzőek.

Gyakori, hogy az érintett nehezen vagy nem tud olvasni, homályosan, torzan vagy kettősen lát, egyik vagy mindkét szemén hirtelen romlott meg a látása, a lámpa körül színes karikákat észlel, úszkáló homályokat vagy sötét foltokat lát. A panaszok eredetének tisztázása a szem elülső és hátsó részének alapos átvizsgálásától várható.

Kezelés
A diabéteszes retinopátia enyhébb esetei nem igényelnek szemészeti beavatkozást. Rendszeres szemfenék-vizsgálatra van azonban szükség a kezelést igénylő elváltozások kizárására. A cukorháztartás rendezése, a vérnyomás, vérzsírok szintjének pontos beállítása, a vérszegénység megszűntetése ilyenkor a legfőbb feladat.

Szemészeti kezelés akkor válhat szükségessé, ha a szakember a látást veszélyeztető elváltozások kialakulását észleli. A kezelés lehetőségei sokrétűek, a nem ritka szövődmények miatt alkalmazásukhoz a várható előnyök és a kockázatok gondos mérlegelése szükséges. A megfelelő kezelési mód kiválasztásában a beteggel történő konzultációnak is fontos szerepe van.

Lézeres kezelés
A lézer a diabéteszes retinopátia kezelésének alapvető eszköze. A szem ideghártyájára irányított lézerfény a sejtekben elnyelődve 60-70 °C-ra felmelegíti a környezetet és ott lokális szövetpusztulást, úgynevezett koagulációs nekrózist okoz. A beavatkozás normál esetben a retina külső harmadát érinti. A kezelés következtében csökken a nagy oxigénigényű, de a keringési zavar következtében működésképtelen szövet mennyisége, és így az új erek képződésének ingere is. A beavatkozást követő néhány hét múlva az újonnan képződött erek elzáródnak. Ezen alapszik a proliferativ diabéteszes retinopátia lézeres kezelése.

A lézer segítségével a kórosan áteresztő falú hajszálerek elzárása is lehetséges. A kiszivárgó folyadék mennyiségének csökkentése az ödéma, a zsírok felhalmozódásának csökkenéséhez, illetve felszívódásához vezet.

A beavatkozást legtöbbször cseppérzéstelenítésben, réslámpára szerelt argon vagy dióda-lézerrel végzik. A beteg állapotától, érzékenységétől, a rendelkezésre álló műszerektől függően a beavatkozás számos variációja lehetséges.
Makula ödéma esetén a lézeres kezelést érvizsgálat előzi meg.

Kryokezelés
Üvegtesti vérzés esetén a lézeres kezelés nem alkalmazható. Ilyenkor a perifériás retina kryo-kezelése, fagyasztása történhet. A kryokezelés ma is fontos kiegészítő eszköz a diabéteszes retinopátia kezelésében.

Vitrektómia
A szembetegség súlyos formái (melyekben a lézerkezelés nem alkalmazható) ún. vitreoretinális beavatkozással kezelhetők. Ilyen úton a retinát vongáló heges kötegek, kóros erek is eltávolíthatók. Ezt a műtétet ma már többnyire helyi érzéstelenítés alatt végzik. A beavatkozás célja egyrészt a törőközegek megtisztítása. Az okok sokrétűsége miatt az elvégzendő műtétet egyénileg kell megtervezni. Ha a törőközegek borússága miatt a szemfenék nem vizsgálható, a beavatkozás előtt ultrahang vizsgálatot kell végezni. Tekintettel arra, hogy a műtét nem kockázatmentes - leggyakoribb szövődmények a szürkehályog, ismételt üvegtesti vérzés, retina szakadás, retina leválás - a kockázatokat és a várható látásjavulás esélyeit a beteggel pontosan meg kell beszélnie a szakembernek.

A diabéteszes retinopátia sajnos ma is a vakság egyik leggyakoribb oka. Bár az általános kezelés fejlődésével a súlyos formák kialakulása ritkábbá vált és a lézeres kezelés elterjedésével, a vitreoretinális sebészet fejlődésével a súlyos formák jó része is eredményesen gyógyítható, napjainkban mégis sokan veszítik el látásukat e szembetegség következtében.

Mint az orvostudomány más ágaiban is ismert, a legjobb gyógyítás a megelőzés: a cukorháztartás szoros kontrollja, a rendszeres szemészeti ellenőrzés, a megfelelő időben elvégzett szemészeti beavatkozások remélhetővé teszik, hogy a cukorbetegség következtében megvakultak száma tovább csökkenjen.

Forrás: optika.hu, egeszseg.origo.hu

Lektorálta: Dr. Heksch Katalin