Reflux és elhízás

Az elhízás oka összetett. Biztos, hogy van genetikai háttere is, bár kevéssé valószínű, hogy ez az utóbbi évtizedek változását megfelelően magyarázná. Sokkal inkább a civilizáció okozta életforma változások tehetők felelőssé. A fizikai munka arányának csökkenése, az ülő életmód, a megváltozott táplálkozási szokások magyarázzák, hogy a 20-74 éves korosztályban az elhízottak aránya 70-es évek második felében észlelt 15%-ról a 2000-es évek első felére 33%-ra emelkedett.

A GERD és szövődményeinek gyakorisága az USA-ban a nyugat-európai államokban és a skandináv országokban egyenletesen emelkedik.

A túlsúly és a GERD tünetek összefüggését átlag populációban végzett kérdőívek és a BMI összevetésével végezték. A vizsgálatok egy részében mérsékelt összefüggést találtak, de voltak tanulmányok, melyekben nem tudták igazolni, hogy a többlet súly fokozza a reflux tünetek előfordulását.

Nilsson és munkatársai a testsúlynövekedés és a reflux tünetek között találtak szignifikáns kapcsolatot, 3,5-es BMI egység növekedés a tünetek megjelenésének rizikóját háromszorosra növelte, mely függetlennek bizonyult a rasszoktól, NSAID használattól, dohányzástól, Helicobacter pylori státusztól, szociális és gazdasági helyzettől, vagy a fizikai aktivitástól.

Úgy tűnik testsúlynövekedés akkor is emeli a GERD rizikóját, ha a BMI normális tartományban marad. Az elhízás és nyelőcső erózió összefüggését több tanulmány megerősítette. Kövérekben a nyelőcső adenocarcinoma esélyét a normál súlyúakhoz képest csaknem háromszorosnak találták, míg mérsékelt túlsúly esetén a kockázat mindössze másfélszeres volt.

A BMI index, mint mutató

A Barrett oesophagus-szal való összefüggés-vizsgálat rendkívül heterogén eredményt hozott. Egyes tanulmányok szerint magas BMI a Barrett metaplázia kialakulásának rizikóját jelentősen növeli, míg mások ezt csak meglévő reflux tünetek esetén tudták megerősíteni, de voltak, akik semmilyen összefüggést nem találtak.

Egy a közelmúltban végzett felmérés szerint nem a BMI, hanem az abdominális (hasi) típusú elhízás fokozza a Barrett oesophagus rizikóját.

A GERD tünetei egyforma gyakoriak a különböző rasszokban, nincs különbség a nemek között sem. Míg a nyelőcső erosio előfordulása mérsékelten, a Barrett oesophagus egyértelműen, az adenocarcinoma dominálóan gyakoribb a férfiakban és a kaukázusi rasszban. Az obesitas-sal a nemi és a rasszbeli különbségek nem magyarázhatók, mivel az elhízás mindkét nemet és szinte valamennyi rasszt érinti. Az abdominális elhízás azonban gyakoribb a kaukázusiakban és a férfiakban, ami összecseng a magasabb Barrett és adenocarcinoma rizikóval.

A hasi típusú elhízás és a rák rizikója

Az abdominális obesitas (hasi típusú elhízás) a viscerális zsírtömeg növekedését jelenti, melynek hormonális következményei vannak. Ezekben a betegekben magasabbnak találták a proinflammatorikus citokinek (pl. a tumornekrózis faktor-α) szintjét, míg az antiapoptótikus és antiploriferatív hatású adiponektin szérumszintje alacsonyabb volt. Ezek hozzájárulhatnak a malignus transzformáció kialakulásához GERD betegekben.

Felmerült, hogy nem maga a kövérség, hanem az ehhez társuló étkezési szokások felelősek a GERD illetve a komplikációk nagyobb rizikójáért. Legtöbb tanulmány szerint van összefüggés a táplálék zsírtartalmával, csökkentette a betegség megjelenésének valószínűségét a rost, a gyümölcs- és zöldségfogyasztás, valamint a multivitaminok szedése is.

Az össz-kalória felvétel nem bizonyult a BMI, illetve a BMI növekedéstől független rizikótényezőnek. Meglepő módon az alkohol és kávéfogyasztás befolyásoló hatását nem tudták kimutatni, viszont a dohányzás egyértelműen rontja a mutatókat. A fizikai aktivitás szerepét részletesen nem vizsgálták. A nagyobb viscerális zsírtartalom, haskörfogat hatással lehet a reflux kialakulására mechanikus úton is. A hasűri nyomás emelkedése provokálhatja az alsó oesophagealis záróizom relexációját, valamint hiatus hernia kialakulását is elősegítheti. Bár a magyarázat rendkívül logikus, a bizonyítása nehéz.