Nem is olyan régi törekvés ez, de annál fontosabb. A pszichológia, aki a lélekhez ért, ne csupán a megtört utak segítője legyen, hanem az emberi értékek tudománya is.

A boldogság: szubjektív jóllét. A boldogság értelme, hogy egészségesebbé tesz és társas támogatást szervez körénk. Aki boldog, annak megnő a várható élettartama, a mindennapokban könnyebben, hatékonyabban eligazodik, vonzóbbnak látja az embereket és őt is vonzóbbnak látják mások. A boldogság 50%-ban függ génjeinktől, 10%-ban a körülményektől és 40 %-ban a saját viselkedésünktől.

A pénz, ami miatt annyit aggódunk, a létfenntartás felett sokkal kevésbé meghatározó. A lehető legjobban akkor válik hasznunkra, ha örömet, élményt szerzünk vele, szeretteinkre költjük. Az idővel is így van. Az aktív önmagunkra figyelés, pihenés kiegyensúlyozottabbá tesz, így az ünnepek is bensőségesebb hangulatban telhetnek. A kutatások szerint a megbocsátás aktív folyamata a belső béke és a társas kapcsolatok rendezettsége miatt is kedvezően hat ránk. Az aktivitás mint mindent átszövő belső motor feltétele a boldogságnak. Tettek nélkül nem lehetünk boldogok. A kihívások és a képességek megfelelő aránya folyamatos, kellemes serkentés testünk-lelkünk számára. Jelentheti ez akár az ajándékok megszerzésével eltöltött idő mennyiségét vagy a karácsonyi sütemények határtalan készítését is.

Ahhoz, hogy a boldogságot megélve, örömmel várjuk az ünnepet, érdemes elmélyülni a pozitív pszichológia egyszerű világában. Higgyük el, hogy mindannyian képesek vagyunk örömök megélésére, és ezt a képességünket aktívan befolyásolhatjuk. Éljünk úgy, mintha boldogok lennénk, és ez visszahat majd ránk, s lépésről lépésre boldogabbak leszünk. Figyeljünk a pozitív eseményekre, a társainkra, magunkra, az időnket értékeknek szenteljük. Mindezek segíthetnek nekünk, hogy a karácsony meghitt étkezései, a szabadban töltött séták és a közös nevetések örök élménnyé, boldog időtlen órákká váljanak számunkra.