A 3D-nyomtató alkalmazása lassan az élet minden területét módosítja, és újabban a biológiai kutatás folyamatába is igyekeznek bevonni. A módosított módszert eredetileg a Wake Forest Intézet (Észak-Karolina) munkatársai fejlesztették ki: az elegy humán sejteket tartalmaz, melyek hidrogél környezetét a 3D-nyomtatóval állítják elő, így szimulálva a szív, a máj, a tüdő és az erek működését. A műszerveket egy 5 cm nagyságú mikrochiphez csatlakoztatják, ami lehetővé teszi a kezelés kiváltotta hatás monitorozását.

A létrehozott szervek számára egyfajta vérellátást is biztosítanak, hasonló módszerrel, mint amit a traumás sérültek sebészeti ellátásában alkalmaznak. Amellett, hogy a rendszer alapvető a tesztelt szerv túlélése szempontjából, jó lehetőséget kínál a vizsgálat tárgyát jelentő gyógyszer, toxin, vagy biológiai ágens bejuttatására. A kiváltott reakciót (oxigénszint, hőmérséklet, kémhatás) a chip érzékeli. A dr. Anthony Atala és munkatársai szerint az általuk fejlesztett módszer számos szempontból jobban működik, mint a kísérletes állatokkal végzett tesztek. Ráadásul gyors eredményeket lehet elérni, ugyanis egy pár centis vese, vagy szív létrehozása csupán mintegy 30 percet vesz igénybe.