A véralvadásgátló gyógyszerek hatóanyagai közé tartozik a warfarin, az acenokumarol, a heparin és az acetil-szalicilsav.

A túlzott mértékű véralvadás, amikor tulajdonképpen már az érpályákban megalvad a vér, életveszélyes állapotok, így trombózis és embólia kialakulásához vezethet. Emellett, a vérlemezkék összecsapzódása eredményeként kialakuló vérrögök (thrombusok) is elzárhatják az ereket, és a legkülönfélébb helyeken – akár a szív vagy az agy bizonyos területein – szüntethetik meg az oxigén- és tápanyagellátást. A thrombusok és az embólia megelőzése érdekében hosszú ideig tartó, rendszeres gyógyszerszedésre van szükség; ún. antitrombotikus hatóanyagokat rendel az orvos, amiket a köznyelvben gyakran „vérhígítóként” emlegetnek. Az alkalmazott gyógyszerek szedése külön odafigyelést igényel, mivel a hatóanyagok egyéb gyógyszerekkel, sőt bizonyos ételekkel is kölcsönhatásba léphetnek, ami a gyógyszerhatás nemkívánatos megváltozásához, hatásvesztéshez is vezethet.

 
Warfarin, acenokumarol

A hatóanyagok ezen csoportja úgy lassítja a véralvadást, hogy gátolja azon anyagok képződését, amelyek azt előidézik. A warfarin és az acenokumarol a leggyakrabban alkalmazott hatóanyagok. A warfarint vagy acenokumarolt tartalmazó tabletták dózisának a beállítása időt és türelmet igényel, és minden esetben személyre szabottan történik. Ha ugyanis túl nagy dózisban szedi valaki a hatóanyagokat, akkor az veszélyes vérzéseket okozhat, ha pedig túl alacsonyban, akkor az ereket eltömő vérrögök (trombózis) alakulhatnak ki.

A betegnek mindig magánál kell tartania a gondozási lapját, amiben a vércsoportját és a gyógyszeradagolását is feltüntették. A hatékony dózis megállapítása során a rendszeresen végzett laboratóriumi vérvizsgálatok eredményeire kell támaszkodni.

 
Minden más gyógyszernél ki kell kérni a gyógyszerész, orvos véleményét

A tabletták szedésénél ügyelni kell a rendszerességre, az orvos gyógyszerszedési utasításainak a pontos betartására. Bármilyen más gyógyszer szedésének megkezdése előtt konzultálni kell a kezelőorvossal és a gyógyszerésszel, ugyanis a véralvadásgátlók szervezetbeni sorsát számos hatóanyag (pl. bizonyos antibiotikumok, gombaellenes hatóanyagok) befolyásolja.

Nem mindegy az sem például, hogy milyen recept nélkül kapható láz- és fájdalomcsillapítót szed a beteg a napi véralvadásgátló adagja mellett (az ibuprofen, diklofenak, acetil-szalicilsav kerülendő).

Az sem lényegtelen, hogy mi kerül a tányérra: a warfarint vagy acenokumarolt szedő betegeknek a magas K-vitamin-tartalmú élelmiszerek (pl. avokádó, tojás, máj, saláta, spenót, karfiol, paradicsom, paprika, brokkoli, kelbimbó, káposzta, eper, málna) fogyasztását mérsékelni kell, és azok kiegyensúlyozott fogyasztására kell törekedni.
Heparin


A heparint és az ún. „alacsony molekulasúlyú heparinokat” (pl. enoxaparin, nadroparin, bemiparin hatóanyag) a vénás vérrögképződés megelőzésére használják. Már kialakult vérrög, szívinfarktus vagy művesekezelés során is eredményesen alkalmazzák az említett véralvadásgátló hatóanyagokat tartalmazó injekciókat. Sok esetben műtéteket követően a betegeket úgy bocsátják haza a kórházból, hogy bizonyos időn keresztül, általában legalább egy héten keresztül, napi rendszerességgel injekcióznia kell magát. Az otthoni injekciózást az előretöltött, egyszer használatos fecskendőben megtalálható, patikákban vényre kiváltható oldatos injekciókkal viszonylag könnyű kivitelezni. A készítmények erősségét, hatóanyag-tartalmát nemzetközi egységekben adják meg, amit „NE” rövidítéssel tüntetnek fel a gyógyszerek dobozain.


Acetil-szalicilsav


A vérlemezkék (latinul thrombocyták) kóros mértékű összecsapzódása, összetapadása az ereket eltömni képes rögök kialakulásához vezethet. Azok a hatóanyagok, amelyek a vérlemezkék összetapadását, aggregációját gátolják, a különféle keringési zavarok, így az agyi infarktus és a szívinfarktus megelőzésére is alkalmasak. Érdekes felfedezés volt, amikor a XX. század második felében kiderült, hogy az ismert hatóanyag, az acetil-szalicilsav megfelelő dózisban szedve thrombocytaaggregáció- gátló hatást fejt ki.

Kis dózisban vérhigító, nagy dózisban láz- és fájdalomcsillapító

A hangsúly a dózison van: napi 100 mg acetil-szalicilsav sikeresen megakadályozza a thrombocyták összecsapzódását; ezzel szemben az acetil- szalicilsav 500 mg-os egyszeri dózisokban szedve ismert láz- és fájdalomcsillapító, illetve gyulladáscsökkentő hatással rendelkezik. A legújabb kutatások eredményei alapján a kisdózisú acetil-szalicilsav agy- és szívkatasztrófáktól védő hatása a legkifejezettebb akkor, ha a napi adagot este veszi be a beteg (bár a terápiás gyakorlat azt mutatja, hogy még mindig viszonylag gyakori a reggeli bevétel).

Mivel az acetil-szalicilsav szedése mellékhatásként gyomor- és nyombélfekélyt okozhat, a refluxos és fekélyre hajlamos betegeknél az acetil-szalicilsav helyett egyéb thrombocytaaggregáció- gátló hatóanyagokat pl. tiklopidin, klopidogrel vagy prasugrel alkalmaznak. Ezek a hatóanyagok az említett mellékhatástól mentes hatékony thrombocytaaggregációgátlók. A thrombocytaaggregációt gátló hatóanyagok számos gyógyszer-kölcsönhatással rendelkeznek, bármilyen vényköteles vagy vény nélküli gyógyszer szedésének megkezdése előtt egyeztetni kell a kezelőorvossal, gyógyszerésszel.

Dr. Budai Marianna PhD és
Dr. Budai Lívia PhD
szakgyógyszerészek