A kaliforniai egyetem kutatása a meditáció hatását a dohányzási szokások esetén vizsgálta. Megállapították, hogy azok a dohányosok, akik meditáltak, 60 százalékkal ritkábban gyújtottak rá, mint azok, akik csupán relaxálással kívánták elérni ezt a célt. A meditációban a zenehallgatás és az adott pillanatra való összpontosítás is fontos szerepet játszott.

Bár a vizsgálatban csupán 27-en vettek részt, jelentős az a tény, hogy a résztvevők nem azért csatlakoztak a programhoz, mert le akartak szokni. Azt sem tudták, mennyivel csökkent az adagjuk, arról számoltak be ugyanis, hogy ugyanannyit szívtak, mint korábban, de a leheletvizsgálat kimutatta, hogy valójában kevesebbet. Csak amikor kikérdezték őket, jöttek rá arra, hogy tényleg ritkábban gyújtottak rá.

 

Ez az amerikai tudományos akadémia folyóiratában közzétett vizsgálat nem az első, amelyik hasonló eredményről számol be. Egy másik kutatás szerint a meditálás gyengíti a vágy és a cigaretta közti kapcsolatot. Azoknál, akik meditáltak, a dohányzás utáni sóvárgás nem jelentett gyakoribb rágyújtást.

A tudatos meditálás során megfigyelhető, hogy egy adott viselkedés nem érzéseink közvetlen következménye. Ha valaki ellenáll annak, hogy megvakarja, ahol viszket, a vakarás utáni vágy nőhet, de idővel elhalványul. Ugyanígy, ha valaki tudatosan megfigyeli a dohányzás utáni vágyát és annak elmúlását, fokozhatja azt a képességét, hogy ellenálljon a kísértésnek.

A meditálásra alapozott módszerek különösen sikeresek lehetnek a szenvedélybetegségekben, mert a kezelés egyéb formái inkább arra összpontosítanak, hogyan kontrolláljuk a vágyat, ahelyett, hogy elfogadnánk azt, és úgy tanulnánk meg kezelni. A hagyományos módszereknél így a vágy elfojtása éppen visszaeséshez vezethet.

Más mentális betegségeknél, depressziónál vagy múltbeli traumánál a meditálás gyakran járhat szorongással, ezért itt fokozott segítség és irányítás szükséges.