A gyógyvíz és ásványvíz fogalmát először az 1929-es un. fürdőtörvényben különböztették meg és foglalták írásba. Eszerint az ásványvíz minden literjének legalább 1000 mg a talajrétegen keresztül szivárgó, kőzetekből kioldott ásványi anyagot kell tartalmaznia, a gyógyvíz pedig olyan ásványvíz, amely vegyi összetétele és fizikai tulajdonságai következtében gyógyító hatású. Egészen 2004-ig, az Európai Unióhoz való csatlakozásig ezt a fogalmat használták Magyarországon, az új szabályozás azonban nem tér ki a minimális ásványianyag-tartalomra.

Hazánkban nagyon sok a magas ásványianyag-tartalmú víz, ennek oka a kőzetek szerkezete, és a nagy mennyiségben található magas hőmérsékletű víz.

Melyik ásványvíz mire való?

• Egyszerű termális vizek

  Oldott anyagokban szegények, de hőmérsékletük magasabb, mint 20-25 Celsius fok. Ezek ivókúrában alkalmazva görcsoldó hatásúak.

• Egyszerű szénsavas (savanyú) vizek

  Természetes szénsavtartalmuk miatt kedvező hatást fejtenek ki az emésztőrendszerre, különösen jól érvényesül hatásuk a savhiányos gyomorhurutok kezelésében.
  

• Meszes-földes ásványvizek

  Jelentékeny mennyiségű kalciumot juttatnak a szervezetbe, hasznos kiegészítői lehetnek a táplálékkal bevitt kalciumnak. Az osteoporosis megelőzésében, terhesség és szoptatás alatt fellépő görcskészség csökkentésében lehet szerepük, előnyösek urológiai betegségekben, szív- és érrendszeri betegségek esetén. Magyarországon elsősorban a budapesti illetve Budapest környéki ásványvizek sorolhatók ide.

• Alkalikus ásványvizek

  Ezekben az ásvány- és gyógyvizekben a nátrium és a kálium, valamint a hidrogén-karbonát van túlsúlyban. Kedvező a hatásuk a savtúltermeléssel járó gyomorbetegségekre, terápiás felhasználásukban régóta jelentős helyet foglal el az ivókúra.
  

• Szulfátos ásványvizek

  Ezekhez tartoznak a glaubersós, keserűsós vizek, magas szulfáti és nátrium vagy magnézum tartalommal. A hígabb keserűvizeket ivókúrában alkalmazzák, gyakran máj és epebetegségek kezelésére, míg a nagyon tömény keserűvizek a székrekedést szüntetik meg.
  

• Jódos-brómos ásványvizek

  Kedvező hatásukat hypothyreosisban, jódhiányos strumában, arteriosclerosisban, hörghurutban írták le.
  

• Vasas vizek

  Vashiányos vérszegénység kezelésében, roborálás esetén, műtét utáni felerősítésre előnyösen alkalmazhatók.
  
  

• Radontartalmú vizek

  A radontartalmú vizeket belégzésre, fürdésre és ivókúrára egyaránt használják, de a legelőnyösebb az ivókúra. Ezek értágító hatásúak, rendszeres alkalmazásukkal csökken a vérnyomás, enyhülnek az érelmeszesedéses panaszok, a fájdalom, kedvezően hat a cukorbetegségre, köszvényre.

Mivel az ásványvizek számos összetevőt tartalmaznak, élettani, biológiai hatásuk összetett. Bár nyilván annak az anyagnak a hatása érvényesül legjobban, amelynek mennyisége uralkodó a vízben, az ásványi anyagok aránya is fontos. A kalcium és a magnézium például együtt nyugtatószerként is hat, így segít a depressziós, stresszes állapotok kezelésében, de a csontok megfelelő kalcium-anyagcseréjéhez is szükséges kielégítő magnéziumellátottság.

Az ásványvizek hatása emellett az oldott ásványi anyagoktól függetlenül is megmutatkozik, befolyásolja a szervezet só-víz háztartását és a vizeletkiválasztó rendszer működését – emelte ki tanulmányában Gilingerné Dr. Pankotai Mária. Az ásvány-és gyógyvizek hatása megmutatkozhat közvetlenül az elfogyasztás után, ha nagy adag hatóanyagot tartalmaz (pl. keserűsó), de általában a hatás csak hosszú és rendszeres fogyasztás után, hetek vagy hónapok múlva jelentkezik.