Dr. Virchow állapította meg azt, hogy élettanilag mindennapos jelenségnek számít a vérkeringésben a mikroszkopikus méretű véralvadékok megjelenése és eltűnése. Ez a jelenség kórossá akkor válik, ha az érfal belhártyának bármilyen okból történő sérülése és gyulladása következtében a vérlemezkék (trombociták) hirtelen összecsapódnak és ennek nyomán nagyobb vérrög képződik.

A felszíni vénák érbelhártyájának a gyulladása és az ennek nyomán kialakuló felületes vérrögösödés okozta elzáródás – thrombophlebitis kórkép – 90 %-ban a lábakon jelenik meg, fájdalmas bőrgyulladás formájában. A kórkép kialakulhat a lábak gyakori visszértágulatának (varicositas) a talaján is, amikor az adott érszakaszt csak ún. mikrotrauma éri.

A hormonális fogamzásgátlók önmagukban nem okoznak thrombophlebitist, de a gyulladt érbelhártyán történő vérrögképződést felgyorsítják. A thrombophlebitis jól gyógyuló betegség, de differenciáldiagnosztikája során fontos a mélyvénás trombózistól történő elkülönítése. Ez utóbbi ugyanis gyakran tünetmentesen húzódik meg a felszínes érgyulladás mögött, időben történő felismerése és kezelése nélkül tüdőembóliát okozhat, ami könnyen vezet halálhoz.

A klasszikus vénás trombózis a mélyvénás trombózis (DVT). Ha a vérrög embolizálódik, azaz leválik belőle egy darab – embolus – és a vérkeringésen keresztül eljut a tüdőbe, akkor alakul ki a pulmonális (tüdő) embólia (PE). A DVT és a PE kórképek együttes megnevezése: vénás tromboembólia (VTE). A vénás tromboembólia súlyos betegség, az érintett betegek negyede egy héten belül meghal.

Számos korábbi vizsgálat mérte fel a vénás tromboembólia kórkép kifejlődésének a kockázatát a szájon át szedhető fogamzásgátló tablettákat használó nők körében, de csak kevés olyan klinikai vizsgálatot folytattak le, amely a nem orális hormonális fogamzásgátló eszközöket használóknál jelentkező kockázatokat vette számba. Ezek a termékek folyamatosan bocsátják ki a női testbe a hormonokat és így előzik meg a fogamzást (teherbeesést).

Az már eddig is ismert volt, hogy a levonorgestrellel (második generációs progesztin) vagy a norgestimate-tel (harmadik generációs progesztin) kombinált orális fogamzásgátló tabletták használata csupán feleannyi kockázatot jelent a vénás trombózis kialakulása szempontjából, mint az olyan orális készítmények használata, amelyek desogestrelt (természetes progeszteron típusú női hormon), gesztodént vagy drospirenont (mindkettő progesztogén) tartalmaznak. A csak szintetikus progesztineket (más néven progesztogének vagy gesztogének) tartalmazó fogamzásgátló tabletták nem fokozzák a vénás trombózis bekövetkezésének a kockázatát.

A Koppenhágai Egyetem Nőgyógyászati, Szülészeti és Gyermekgyógyászati Osztályának klinikai professzora, Dr. Øjvind Lidegaard által vezetett kutatói team áttekintette a nem orális fogamzásgátló eszközök használatát és a dán orvostudomány történetében először a vénás trombózis kórkép kialakulását az összes, nem terhes, 15 és 49 év közötti, 2001. január 01. és 2010. december 31. között az állami és a magán kórházakban kezelt dán nők (összesen: 1.626.158 fő) regisztrált adatai alapján. Elemzésükhöz a multiplex Poisson regressziós statisztikai modellt használták.

A kutatás megkezdésének időpontja előtt egyik nő anamnézisében (kórtörténet) sem szerepelt vérrög vagy rákbetegség előfordulása. A kutatók az eredményeknél figyelembe vettek néhány olyan kiigazító faktort, mint az életkor, az iskolai végzettség, a naptári év és a tanulmányi idő hossza.

Az eredmények a vizsgált évek során összesen 9.429.128 db megfigyelésen alapultak és 3.434 esetben találkoztak az először fellépő vénás trombózis megerősített diagnózisával. A hormonális fogamzásgátló eszközök egyik típusát (orális és nem orális) sem használó, 15 és 49 év közötti nők körében a vénás trombózis események előfordulási gyakorisága 2.1 eset/10.000 nő volt a teljes vizsgált időszak során.

Azoknál a nőknél, akik olyan kombinált orális fogamzásgátló tablettát szedtek, amely 30-40 mikrogramm ösztrogént és levonorgestrelt tartalmazott, a vérrög kialakulásának az életkorral, a naptári évvel és az iskolai végzettséggel kiigazított relatív kockázata háromszorosára növekedett (6.2 eset/10.000 nő a vizsgált 10 éves időszak során).

A fogamzásgátló eszközöket nem használó nőkkel (ugyanazon korcsoport) összehasonlítva és a fenti kiigazítások elvégzése után a megerősített vénás trombózis esetek relatív kockázata 7.9 volt azoknál a nőknél, akik transzdermális kombinált fogamzásgátló tapaszokat használtak – ezek norelgestromint (progesztogén) és etinilösztradiolt (régebbi típusú ösztrogén) tartalmaztak - az előfordulási gyakoriság pedig 9.7 eset/10.000 nő a teljes vizsgált 10 év során.

Ugyanebben az összehasonlításban a hüvelygyűrűt - amely etonogestrelt (progesztogén) és etinilösztradiolt tartalmazott - használó nők kiigazított, relatív kockázata 6.5 volt, az előfordulási gyakoriság pedig 7.8 eset/10.000 nő a teljes 10 éves időszak alatt.

„A csak etonogestrelt tartalmazó szubkután implantátumok használata enyhén növelte a rögösödés kockázatát, míg a csak levonorgestrelt tartalmazó méhen belüli eszköz használata semmilyen kockázattal nem társult, sőt, védőhatása is lehet.” – írják a szerzők.

A kombinált orális tabletták használatával szemben hosszú távon a transzdermális tapaszt vagy hüvelygyűrűt használó nőknél a kiigazított relatív vérrögösödési kockázat nem csökkent.

Az eredmények alapján a szerzők úgy kalkulálják, hogy kb. 2000 fő, hüvelygyűrűt használó nőnek és 1.250 fő, transzdermális tapaszt használó nőnek kell áttérnie a levonorgestrelt tartalmazó kombinált fogamzásgátló tabletta használatára ahhoz, hogy egy évben egy vénás trombózis esetet meg tudjanak előzni.