Andy C. Belden és kollégái 279, 3 és 6 év közötti gyermek édesanyjával készítettek részletes interjút, ugyanakkor megvizsgálták a gyerekeket is, hogy nincs-e valamiféle pszichiátriai rendellenességük. Azt tapasztalták, hogy azoknak a gyerekeknek a dühkitörései, akik betegek, különböznek az egészségesek dühkitöréseitől.

Öt különféle hiszti-rohamot különböztettek meg, melyek különböző diagnózisokhoz kapcsolódnak. Belden felhívja rá a figyelmet, hogy normális gyerek esetében csak időnként találkozunk ezekkel a hiszti fajtákkal, ám a problémás gyerekeknél szinte minden alkalommal:
      

•     Agresszió a nevelő, tárgyak, esetleg mindkettő iránt. Noha a gyerekeknél nem ritka, hogy esetleg meg akarják ütni az édesanyjukat, mert az nem vesz nekik fagylaltot, ha ez az elmúlt 10-20 hiszti jóval több, mint felénél jelentkezett, az arra utal, hogy gyermekének destruktív személyiségzavara van.
•     Önbántalmazás. A depressziós gyerekek, illetve azok, akiknél a depresszió a destruktív személyiségzavarral keveredik, sokkal nagyobb valószínűséggel harapják vagy karmolják magukat, esetleg verik a fejüket a falba vagy rugdosnak kemény dolgokat azzal a céllal, hogy megsértsék a lábukat, mint a többiek.
•     Gyakori dühkitörések. Azok a gyerekek, akiknek havi 10-20 dühkitörése van otthon, vagy napi ötnél több házon kívül, azt jelzi, hogy a gyermeknek komoly problémái vannak.
•     Elhúzódó kitörések. Egy öt perces hiszti egész örökkévalóságnak tűnik a szülő számára. Egy olyan gyerek azonban, akinek a hisztije több mint 25 percig tart, komoly gondokkal küzd. Egészséges gyereknél is előfordulhat, hogy egy dühkitörése akár egy órán át is elhúzódik, de a következő már csak 30 másodpercig tart. Az érzelmileg sérült gyerekeknél az esetek 90 százalékában több mint 25 perces dührohamokkal kell számolni.
•     Képtelenség a hiszti utáni megnyugvásra. A beteg gyerekek képtelenek egyedül megnyugodni, mindig külső segítségre van szükségük ahhoz, hogy lehiggadjanak.

Belden és munkatársainak kutatása mindenképpen óriási előrelépést jelent, hiszen mindenki tud a gyerekek hisztijéről, ám senki nem vizsgálta még ezeket. A hiszti során a gyerekben kétféle intenzív érzés kavarog: egyrészt extrém harag, másrészt pedig extrém szomorúság és csalódottság. A dührohammal járó verekedés, rugdosódás, kiabálás mind a haraggal függ össze, míg a sírás, nyafogás, a maguk földhöz-vágása mind a szomorúsághoz kapcsolódik.
Mit tehet a szülő?

Két lehetőség közül választhat. Az egyik, hogy a gyermeket egy, a családi hátteret is részletesen elemző, neuropszichológiai vizsgálatnak vetik alá. A másik lehetőség, hogy pszichológushoz viszi a gyereket, aki az érzelmi kitörésekre fókuszál, a családi háttér figyelembevétele mellett.

Ha gyermeke hisztizik, ne érezze magát egyedülinek ezzel a problémával! Tízből hét 18 és 24 hónap közötti gyermeknél előfordul, illetve a 3 és 5 év közöttiek háromnegyedénél.