A betegségmegelőzés, az eredményes kezelések, valamint az életvitel pozitív változásai nagymértékben hozzájárultak az idősek körében gyakran előforduló kardiovaszkuláris betegségek okozta mortalitás csökkenéséhez.

2000 óta, a fertilitási ráták sok európai országban enyhe emelkedést mutattak, de így sem érik el vagy éppen csak megközelítik a lakosság reprodukcióját hosszú távon biztosító 2,1-es értéket. Az előrejelzések szerint 2060-ra a születéskor várható élettartam 8,5 évvel fog nőni (84,5 évre) a férfiak és 6,9 évvel a (89,0 évre) a nők esetében, és csökkenni fognak az új és a régi EU tagállamok lakosságának mortalitásában jelentkező eltérések.

Jelentős demográfiai tényezőként jelentkezik a születési ráták váltakozása (pl. a baby boom), melynek következtében az idősebb korcsoportok időnként különösen nagy létszámot érnek el.

Számos vizsgálat foglalkozik a lakosság elöregedésének az egészségügyi ellátás igénybevételére gyakorolt hatásával, és azzal, hogy a megnövekedett várható élettartam milyen egészségi állapottal jár. Ennek három teóriája a következő: rövidebb időtartamú morbiditással járó hosszabb élettartam, hosszabb élettartam hosszabb idejű morbiditással, és a hosszabb élet során később jelentkező morbiditás.

Európában az utóbbi időben az életvitelt legsúlyosabban korlátozó állapotok jelentős mértékben visszaszorultak, ugyanakkor az enyhébb egészségi problémák gyakoribbá váltak, ezzel együtt az egészséges állapot általában véve hosszabb ideig fenntartható.

Mindazonáltal az Európai Unió Statisztikai Hivatalának adatai azt jelzik, hogy az Európai Unióban a várható élettartam gyorsabban növekedett (2004 és 2009 között férfiak esetében 75,2 évről 76,7 évre, nők esetében 81,5-ről 82,6 évre), mint az egészségben eltölthető várható élettartam (60,9-61,6 év férfiaknál és 61,3-62,5 év nőknél).

A várható egészséges évek trendjeinek vizsgálata nem jelzett különösebb összefüggést a várható élettartam hossza és a morbiditás időtartamának csökkenése között a leghosszabb élettartamot jelző országokban.

A kor előrehaladtával az egészségi problémák összetettebbé válhatnak. Idős korban gyakoribbak a társult betegségek, a krónikus problémák, és a gyógyszerfogyasztással járó kölcsönhatások. A multimorbiditás hosszabb kórházi tartózkodáshoz vezet, és kórházon belül és kívül több szakterületet átfogó ellátást igényel.

Az egészségügyi rendszerek potenciális válasza az idősek egészségi problémáival kapcsolatos igényekre: a népegészségügyi intézkedések optimalizálása, az öngondoskodás elősegítése, különböző módozatok kidolgozása az egészségügyi szolgáltatások nyújtására és megszervezésére, a különböző szinteken folyó ellátás jobb integrálása, a kórházi felvételek és hazabocsátások jobb megszervezése.

Az idős lakosság ellátásában alapvető fontosságúak a betegségmegelőző és egészségmegőrző intézkedések. Az egészség és az aktivitás megőrzése melletti öregedés növeli az egészségben eltölthető várható élettartamot, és későbbre halasztja a nagyobb egészségügyi kiadásokat.

A számítástechnikai háttér komoly segítséget nyújthat a krónikus problémák kezeléséhez, és az öngondoskodáshoz. Az időseknek a lakóhelyükön való meglátogatása szintén nagymértékben járul hozzá az önmaguk ellátásához segítségre szoruló idősek autonómiájának megőrzéséhez.

Dániában a helyi önkormányzatok hatáskörébe tartoznak az idősek betegségmegelőzését szolgáló otthoni látogatások. Ezek a – jó gyakorlat példájaként – említhető látogatások az egyénre szóló kontroll vizsgálatok mellett az idősek jóllétét is előmozdítják. A lakóhelyi konzultációkkal a körzeti ápolónők és más egészségügyi dolgozók, szociális gondozók azokat az időseket érik el, akik számára nehezen hozzáférhetőek az egészségügyi szolgáltatások.

Az egészségügyi infrastruktúrával szembeni követelmény, hogy az intézmények megtervezésekor különös figyelem irányuljon a szolgáltatások hozzáférhetőségének biztosítására, az akadálymentesítésre és a szolgáltató helyiségek elérésének megfelelő jelzésekkel való ellátására.

Az idős lakosság körében gyakrabban jelentkező krónikus betegségek és komorbiditás biztonságos és hatékony ellátásához a különböző ellátási szintek és az egészségügyi és szociális szolgáltatások fokozott koordinálása szükséges. Az összetett krónikus problémák kezelésének alapfeltétele a komoly szakismeretekkel rendelkező dolgozók szakértelme, a támogató számítógépes háttér és az integrációt elősegítő finanszírozási mechanizmusok.

A gyógyszerszedés során előforduló tévedések, illetve az ezek miatt szükségessé váló hospitalizáció sok esetben elkerülhetővé válik a jobb koordináció, – azaz az egészségügyi szakemberek és közöttük a gyógyszerészek közötti együttműködés erősítése, az elektronikus betegadatok alkalmazása, az otthoni látogatások és a betegek jobb tájékoztatása – révén.

Sok beteg már nem a lakóhelyéről, hanem a kórházból kerül hosszú távú ellátást nyújtó intézménybe. A kórházakból hazabocsátott betegek számára, a közösség által nyújtott egészségügyi és szociális gondoskodás csökkenést idézhet elő a kórházi ápolási időkben és a gondozóotthoni felvételek számában.

A krónikus betegek lakóhelyen vagy ehhez hasonló környezetben való ellátásához rendkívül nagy szükség van az öngondoskodás, illetve az ápolásban részt vevő hozzátartozók tevékenységének támogatására, és intézkedések szükségesek az idősek mindennapi tevékenységének fenntartásához és otthonban való elhelyezésének megelőzéséhez.

A krónikus betegségben szenvedő idősek megfelelő ellátásához különös figyelmet kell fordítani az ellátó környezetre és az egészségi problémák összetett voltára. Mindehhez a hosszú távú egészségügyi és szociális szolgáltatások integrációja szükséges az ellátás különböző szintjein.

Európa lakosságának elöregedése komoly kihívások elé állítja az egészségügyi, a hosszú távú ellátást nyújtó és a jóléti rendszereket, mivel a morbiditás potenciális visszaszorulása mellett is, nőni fog a stroke, a csípőtörések, az onkológiai problémák, a dementia incidenciája és a mutimorbiditás az idősek körében. Mindenesetre az egészségügyi kiadások ezekkel kapcsolatos növekedése, nem fogja alapvetően befolyásolni a jóléti rendszerek működését. Az egészségügyi, hosszú távú és a szociális szolgáltatások jobb adaptációjával, sok lehetőség nyílik az idősödő lakosság egészségügyi igényeinek fokozott figyelembe vételére. (ZLL)