„Diszkrimináció az Arcukon Stigmatizált Jelöltekkel Szemben az Állásinterjúkon: Egy Eye-Tracking és egy Szemtől-szembe Vizsgálat” címmel jelent meg a vizsgálatról szóló publikáció az amerikai „Alkalmazott Pszichológia Szakfolyóirata”-ban. (Eye-tracking = az eljárás fejlett műszeres mérésre épül, amely infravörös fényforrásokat és kamerát tartalmazó eszköz segítségével követi a szem mozgását, a figyelem spontán működését és az információszerzés folyamatát.)

Ez a vizsgálat egyike azon első kutatásoknak, amelyek azt vizsgálják, hogy az archibákkal rendelkező egyének hogyan boldogulnak az állásinterjúkon. Az eredmények azt igazolják, hogy az interjúztatók az ilyen jelöltekkel kapcsolatosan kevesebb információra emlékeztek vissza és ez negatívan befolyásolta a jelöltek értékelését.

„Amikor az állásinterjúk után értékelik a jelölteket, nagyon fontos, hogy az interjúztatók emlékezzenek arra, hogy a jelöltek miket mondtak. Kutatásunk azt mutatja, hogy ha az állásinterjút készítők kevesebb információra emlékeznek vissza a kompetens jelöltekkel kapcsolatosan, mert megzavarta őket azok archibája, az rontja a jelöltek átfogó értékelését.” – magyarázza Dr. Mikki Hebl, a Rice Egyetem pszichológia professzor asszonya.

A kutatás tulajdonképpen két vizsgálatot foglalt magába, az egyikbe 171 fő egyetemi hallgatót vontak be, akik egy számítógép közvetítette állásinterjút néztek meg, miközben szemaktivitásukat rögzítették (eye-tracking). Az interjú után megkérték őket, hogy emlékezzenek vissza a jelölttel kapcsolatos információkra.

„Amikor egy beszélgetés alatt egy másik személyt nézünk, akkor a figyelmünk természetes módon a szemek és a száj között lévő háromszög alakú területre irányul. Rögzítettük annak a figyelemnek a mennyiségét, amely ezen a régión kívülre irányult és azt állapítottuk meg, hogy minél több interjúztató figyelme irányult az arc hibáira, annál kevésbé emlékeztek vissza a jelölttel folytatott interjú tartalmára és arra, hogy végülis mi vezetett a jelölt leminősítéséhez.” – magyarázza Dr. Juan Madera, a Houstoni Egyetem ipari/szervezeti pszichológia segédprofesszora.

A második vizsgálat olyan interjúkat foglalt magában, amelyek anyajegyes arcú állásjelöltek és 38 fő, teljes munkaidős menedzser között „szemtől-szembe” zajlottak. A menedzserek részmunkaidős MBA vagy/és „Tudományok Mestere” képzésben vettek részt egy vendéglátási menedzsment program keretében és mindannyiuk rendelkezett már a saját szakterületén állásinterjúztatási tapasztalatokkal.

„Annak ellenére, hogy az interjúztatók életkora, tapasztalata és képzettsége jelentősen meghaladta az első vizsgálatban részt vett egyetemistákét, ezek az interjúztatók ugyancsak nehezen tudták kezelni a jelöltek arcán látható anyajegyekkel kapcsolatos reakcióikat. Valójában az anyajegyek hatása tulajdonképpen erősebb volt ebben a csoportban.” – mondja Madera segédprofesszor, aki ezt az eredményt a szemtől-szembe interjúztatás módszerének tulajdonítja. „A második vizsgálat rámutatott arra, hogy az érettség és a tapasztalat magasabb szintje ellenére is még mindig természetes emberi reakciónak számít az, hogy valaki negatívan reagál az arcon látható stigmára.”

Mind Dr. Hebl, mind Dr. Madera azt reméli, hogy kutatásuk eredménye hozzájárul majd ahhoz, hogy az emberek nagyobb figyelmet szenteljenek a munkahelyi diszkrimináció ezen formájának.

„Alapvetően az, hogy hogyan néz ki valakinek az arca, szignifikánsan képes befolyásolni egy állásinterjú sikerét. Már eddig is nagyon sok tanulmány készült azzal kapcsolatosan, hogy a munkahelyeken az emberek bizonyos csoportjaival szemben diszkriminálnak, de ez a vizsgálat továbblépésnek számít abban, hogy azt is megmutatja, a diszkrimináció miért történik: az interjúra való visszaemlékezéskor elterelődik a figyelem a tartalomtól és ez magyarázza a jelenséget.” – állítják a professzorok.