A náthás tünetek kivizsgálásában is a kórelőzmény gondos felvétele, illetve a tünetek pontos elemzése az első és legfontosabb lépés.

Az orvosnak ismernie kell a tünetek megjelenésének gyakoriságát, az esetleges szezonalitás tényét, a korábbi életkorban előforduló allergiás betegségeket (ételallergia, atópiás bőrgyulladás, hörgőasztma).

A kórelőzmény felvétele után az általános fül-orr-gégészeti fizikális vizsgálatot minden beteg esetében elvégzik.

A vizsgálat során az orvos először a beteg arcán látható jellemző tüneteket keres, például a gátolt orrlégzésre jellemző kerekded arcformát, félig nyitott ajkakat, duzzadt szemhéjakat, belövellt kötőhártyát, a szem alatt kékes árkokat.

Ezután az elülső és hátsó orrtükrözést végeznek, melynek során - a nyálkahártya gyulladásának megállapításán túl - a vizsgálatot végző orvos megfigyeli, hogy a páciensnek nincs-e esetleg egyéb betegsége (például orrsövényferdülés, orrpolip, arcüreg-gyulladás).

Szükség esetén az orr és melléküregeinek endoszkópos vizsgálatát is elvégzik. Fültükrözés során a külső hallójárat és a dobhártya, a torok vizsgálatakor pedig a garatnyálkahártya érintettségét értékeli az orvos.

Hogyan zajlik az allergia bőrpróba?

A bőrpróbák a bőrbe juttatott allergén által kiváltott azonnali típusú túlérzékenységi reakción alapulnak. Az IgE által közvetített allergiás betegségek diagnosztizálásában két bőrpróbamódszert alkalmaznak: az egyik az ún. "prick-teszt", a másik az ún. "intracutan teszt".

A "prick-teszt" során az alkar hajlító oldalán, a bőr felszínére juttatott allergének oldatán keresztül pontszerű hámsérülést ejtenek a bőr felszínén.

Az "intracutan teszt" során az allergén vizes oldatát juttatják injekció formájában a hám rétegei közé.

A reakciókat az allergének felvitelét követő 30-60 perc után olvassák le. Az eredményeket minden esetben csak a részletes kórelőzmény adatainak ismeretében értékeli a kezelőorvos.

Kiegészítő vizsgálatok

Amennyiben az előző vizsgálatok során nem lehetett kizárni a betegséget, illetve nem sikerült egyértelműen bizonyítani a betegség fennállását, az orvos további vizsgálatok elvégzését javasolhatja.

Allergológiai vizsgálatok. Ezen vizsgálatok során vérvétellel vizsgálhatják a vérszérumban megtalálható IgE ellenanyagok mennyiségét, illetve összetételét. Lehetőség van továbbá az orrnyálkahártyára mesterséges úton juttatott, ismert antigénekkel, vagy nem-specifikus irritáló anyagokkal provokálni az allergiás eredetű náthára jellemző tüneteket.

Képalkotó eljárások. Felvételeket készíthetnek az orrmelléküregekről röntgen készülékkel, komputertomográffal (CT), illetve történhet mágneses rezonanciavizsgálat (MR)

Az orrlégzés funkcionális vizsgálatai. A vizsgálatok során speciális készülékekkel mérhetik az orrlégzés során tapasztalható levegőáramlás maximális értékeit. Ez a módszer egyszerű, fájdalmatlan, a betegek otthon is el tudják végezni.

• Rinomanometria. Ide tartozó vizsgálat az ún. rinomanometria, melynek során a dinamikusan változó orrbementi és orrgarati nyomáskülönbségből, valamint az ennek hatására beáramló levegő áramlási sebességéből következtetnek az orrnyálkahártya állapotára. Objektív, megbízható eljárás, azonban - eszközigénye miatt - csak betegellátó intézetben végezhető.
• Akusztikus rinometria. Viszonylag újabb módszer az ún. akusztikus rinometria, melynek során az orrba vezetett ultrahang visszaverődésének segítségével vizsgálható az orrüreg keresztmetszete és térfogata.
• Szacharin-teszt. Nem tartozik szorosan a légzés vizsgálatához, de mindenképp megemlítendő az ún. szacharin-teszt, mellyel az orrnyálkahártyát fedő hámsejtek csillószőreinek működését vizsgálják. Ezeknek a csillóknak a megfelelő működése kell ahhoz, hogy az orrnyálkahártyán megtapadt idegen anyagok (legyen szó akár kórokozókról, akár pollenekről) megfelelő ütemben távozzanak a garat felé. A szacharin-teszt során az alsó orrkagyló nyálkahártyájára szacharin tablettát helyeznek, majd mérik azt az időt, amíg az édes íz megjelenik a garatban (az orrnyálkahártyán nincsenek ízérző receptorok). Normál esetben ez kevesebb, mint 30 perc.