Tegyük rögtön hozzá, akár megnyugtatásul is, hogy nem orvosi beavatkozások elsajátításáról, a doktori felelősség átvállalásáról van szó. Nem kell, sőt kifejezetten ellenjavallt injekciót adni, infúziót bekötni, de a mozivásznon olyan látványosnak tűnő heroikus beavatkozásoktól, mint például a gégemetszéstől is óvnék mindenkit. (Csak csendben jegyzem meg, hogy bár három évig mentőorvos voltam, egyszer sem kellett gégét metszenem.)

4 percen belül meg kell kezdeni a keringés leállása után

Maga az újraélesztés, szakkifejezésekkel, a resuscitatio vagy reanimáció az egyik leglátványosabb beavatkozás – ám nem mindegy, mikor végzik. Felesleges a klinikai halál állapota, tehát (a beteg korától és állapotától függően) négy– tíz perccel a keringés leállása után elkezdeni. Ezt követően a szervezetben, annak is az oxigénhiányra legérzékenyebb szervében, az agyban olyan helyrehozhatatlan, irreverzibilis károsodás lép fel, amelyek lehetetlenné teszik a sikeres újraélesztést. Azaz már beállt a biológiai halál.

Eszméletlen beteg: lélegzik? Van pulzusa?

Nagyon fontos a beavatkozás előtt megbizonyosodni arról, hogy az ilyenkor mindig eszméletlen betegnél valóban megszűntek-e az alapvető életműködések, tehát leállt-e a légzés és a keringés. Ennek megállapítására csak néhány másodpercet szánhatunk, de annyi elég is. A légzés legjobban oldalról, a beteg mellől figyelhető meg. Onnan látszik leginkább, hogy emelkedik-e a mellkas, vagy sem. A beteg orra vagy szája elé tett kezünkkel érezhetjük a légzést. Tükröt keresgélni, hogy bepárásodik-e, felesleges, csak idealizált filmekbe illő jelenet, ne pazaroljuk rá az időt. A vérkeringés leállását a pulzus hiánya bizonyítja. Legegyszerűbben és legjobban a nyaki verőéren tapinthatjuk ki annak lüktetését vagy hiányát. A nyak elülső-oldalsó részén, a vastag, jól látható fejbiccentő izom elülső széle mentén keressük. Talán pont most, a cikk olvasása közben jött el az ideje, hogy a pulzust megkeressék – a saját nyakukon.

Mi a teendő?

Amennyiben megbizonyosodtunk arról, hogy valóban szükség van resuscitatióra, akkor is érdemes néhány praktikus előkészületet tenni. Kemény alapon – leginkább a padló alkalmas erre – lehet csak hatásos minden újraélesztési kísérlet. Bármennyire is „ízlésesebbnek” tűnik az ágyon elkezdeni a reanimálást, felesleges: szívmasszázsnál ilyenkor az ágyat rugóztatjuk, és nem a beteg mellkasát nyomjuk le. Párnát ne tegyünk a fej alá, az állkapcsot kicsit még hátra is kell szegni. Az újraélesztést szigorúan meghatározott sorrendben kell elvégezni, és az erre a célra kidolgozott ABC-sorrendet kell követni.



A – mint átjárható légutak: legelőször is meg kell tisztítani a szájat minden benne lévő idegentesttől, vértől, hányadéktól. Eszméletleneknél a nyelv gyakran hátracsúszik, elzárja a légutakat. Ezért a nyak megemelésével billentsük hátra a fejet, az alsó állkapcsot viszont húzzuk, nyomjuk előre. Ma már nem javasolják a műfogsor kivételét – segít, mintegy kitámasztja a szájat, előkészítve ezzel a következő beavatkozást.

B – mint befúvásos lélegeztetés: szájból szájba (az orrot zárva tartva) vagy egy vékony papír zsebkendőn át szájból orrba (a szájat lezárva) egy-másfél másodpercig kell befújni a levegőt, körülbelül 12–15 alkalommal percenként. Ha jól csináljuk, a befújás közti szünetekben a szájhoz közelítve fülünket, halljuk a beteg passzív kilégzését.

C – mint cardialis (szív-) masszázs: pulzus hiányában – egy gyors, mellkasra mért ökölcsapást követően – a szegycsont alsó harmadára helyezett egyik tenyerünket, nyújtott karokkal erőteljesen nyomjuk a másik tenyerünkkel, hogy a csont mintegy 4-5 cm-t mozduljon lefelé. A masszázst percenként 60–100-szor ismételjük, életkortól függően, és persze a lélegeztetéssel párhuzamosan. Átlagosan öt szívmasszázs után következik egy befúvásos lélegeztetés. Az ABC-nek még számos lépése van, melyet szükség esetén lehet egészen az „O” betűig folytatni – de nem a laikusnak. Rá valóban csak az ABC vonatkozik, a további lépésekhez már szakirányú képesítés, és főleg tudás is kell. Ám ha az első három betűt elsajátítjuk – nagyot léptünk előre. Tanulják hát meg, higgyék el, megéri!