Aktualitását az adja, hogy az egyik formája éppen a nyár végén, illetve az ősz elején okoz megbetegedést.

Mi az az allergiás rhinitis vagy szénanátha?


Az allergiás rhinitis egy olyan felső légúti gyulladás, amelyet a korábban már említett ún. allergének váltanak ki. Az allergiás rhinitisnek két formáját különböztetjük meg: az egyik az ún. szezonális forma, amelyre jellemző, hogy a különböző virágporok (pollenek) okozzák a tüneteket, és csak évszakhoz kötötten betegítenek. Szél útján terjedve virágporokkal mindenki találkozik, de megbetegedést csak az azokra érzékeny embereknél vált ki. Az egyik főszezonja tél végétől kora tavaszig tart, és a panaszokért az ekkor virágzó nyír, mogyoró és fűzfa pollenjei tehetőek felelőssé. Késő tavasztól kora nyárig a pázsifűfélék borulnak virágba, míg az év utolsó allergiás szezonja késő nyártól a hideg őszig tart, ekkor a gyomnövények, köztük a parlagfű és az üröm virágporai jelennek meg, mint kiváltó tényezők.

Az allergiás nátha másik típusa a nem-szezonális vagy perreniális formája, amely egész évben bármikor kialakulhat. Ezt olyan allergének válthatják ki, mint az atkák ürülékei, a háziállatok szőre, nyála vagy egyes gombafajták, amelyek évszaktól függetlenül jelen vannak életünkben.

 
Kiket érint a szénanátha?


Az allergiás rhinitis kisgyermekkorban kezdődik, azonban fiatal felnőttkorban  tetőződik. Nemi eltérést is mutat: gyermekkorban inkább a fiúk, míg felnőtteknél a nők érintettebbek. Kimutatták, hogy a jobb szociális körülmények között élő gyermekek körében a szénanátha előfordulása szintén gyakoribb. Valószínű, hogy ennek hátterében az immunrendszer helytelen fejlődése játszhat szerepet. Magyarországon az allergiás rhinitis előfordulása fokozatosan emelkedik. Ennek oka a megnövekedett levegőszennyezés, a növényvédőszerek fokozott használata, illetve a parlagfű terjedése.
 

Tünetei


Az allergiás rhinitis a két típusától függetlenül hasonló panaszokat okoz: a nyálkahártyák gyulladásának következtében tüsszögést, vizes orrfolyást, orrdugulást és viszketést. Érintheti a szemet is, ekkor a szemviszketés, vörösség és az idegentest érzés a vezető tünet. Hosszan fennálló panasz esetében fáradtságot, levertséget, koncentrációképesség csökkenését eredményezheti, vagyis az egész életminőségünket befolyásolhatja negatív irányba. A hosszan fennálló panaszok, az eldugult orrmelléküregek a baktériumok szaporodásának táptalaja, amely további szövődmények kialakulását eredményezheti, így a betegség lefolyását tovább súlyosbítja.

Diagnózis


A szezonális formában viszonylag hamarabb gondolhatunk szénanáthára, hiszen a panaszok mindig hasonlóak, és mindig azonos időszakokban jelentkeznek. A nem-szezonális forma kórisméjének felállítása már nehezebb, hiszen az év bármely szakaszában utánozhat más felső légúti megbetegedést is. Így huzamosabb megfázás esetén fül-orr-gégész felkeresése mindenképpen ajánlott az allergia kizárására vagy éppen megerősítésére.

A pontos kórelőzmény segíthet az allergén felkutatásában, így kiváltképp meg kell figyelnünk a tünetek jelentkezésének körülményeit. A szénanátha családi halmozódást is mutat, így ha közvetlen, egyenesági rokonunknál az allergiás rhinitist már diagnosztizálták, akkor hasonló tünetek esetén magunk is gondolhatunk rá. Amennyiben az allergiás eredet valószínűsíthető, úgy nagyon fontos a kiváltó ok felderítése, így természetesen objektív vizsgálatokra is szükség van. Provokációs tesztekkel az allergén azonosítható. Egyik legrégebben használt ilyen diagnosztikai módszer egy bőrpróba, az ún. Prick-teszt.  A teszt során allergén kivonatot juttatnak az alkar bőrére, majd megkarcolva a bőrt azt a mélyebb szövetekbe jutattják. A teszt fájdalmatlan, így gyermekek is jól tűrik. Amennyiben a beteg érzékeny az adott kivonatra, úgy az viszketés, vizenyő és bőrpír formájában jelentkezik kb. 15-20 perc után. Amennyiben nem észlelünk bőrelváltozást, úgy a teszt negatívnak értékelhető, vagyis ártalmatlan az adott anyag számunkra. A bőrtesztek mellett a vérvizsgálat még precízebb eredményt adhat. A beteg véréből az adott allergénnel szemben termelt ellenanyagot, az ún. antitestet mutatjuk ki. A vizsgálat gyors és egyszerű, valamint specifikus, mert csak az adott allergénre jellemző. A vérvétel eredményei többek között azért is megbízhatóbbak a bőrteszteknél, mert a bőrteszt eredményeit az allergiára szedett gyógyszerek befolyásolhatják.

Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy az allergia diagnózisának felállítása többlépcsős folyamat, és szigorú körültekintést igényel. Az eredményeket mindig összességében kell értékelnünk, és amennyiben szükséges, úgy kiegészítő vizsgálatokkal (vérvétel) is megerősíthetjük.
 

A szénanátha kezelése

 
1. Allergén elkerülése

Az allergiás nátha kezelése tulajdonképpen a megelőzésben, a prevencióban rejlik. Amennyiben a beteg elkerüli az allergéneket, úgy a tünetek nem alakulnak ki, így a páciens panaszmentes marad. Ha a tünetek már kialakultak, akkor a panaszok mindaddig fennállnak, amíg az egyén az allergénnel kapcsolatban marad. Még azonban ekkor sem késő a környezetváltás, mert az allergénmentes környezet önmagában jelentősen enyhítheti a panaszokat. Persze ez nem mindig oldható meg könnyedén, hát lássuk, milyen további lehetőségeik vannak az allergiában szenvedőknek.
2. Antihisztaminok

Elsősorban náluk az antihisztamin hatóanyagú gyógyszerek lehetnek segítségre. Az allergiás tünetekért elsősorban az allergén által kiváltott hisztaminfelszabadulás a felelős, az antihisztaminok pedig ugyanahhoz a receptorhoz kötődnek, mint a szervezet által kibocsájtott hisztaminok. Az antihisztamin-receptor összeköttetés létrejön, azonban a hatás mégis elmarad, így a tünetek nem alakulnak ki újra. A régi generációs gyógyszerek szedése mellett mellékhatásokkal kellett számolnunk, a betegek aluszékonyak, fáradékonyak lettek. A legújabb antihisztamoinok azonban ezt a mellékhatást már kiküszöbölik.

 
3. Szteroidkiegészítés

Közepes- és súlyos lefolyású allergiás nátha mellett az antihisztaminok mellett szteroidkiegészítés válhat szükségessé. Orr- és szemcseppekben lokálisan is alkalmazhatóak a szteroidok, amelyet szakorvos ír fel. Súlyos esetekben akár orális vagy vénás szteroidterápia is szükségessé válhat.

 
4.Immunterápia

Az allergiamentes időszakban immunterápia jöhet még szóba. Ezzel a kezelési módszerrel a szervezet túlérzékenységi reakciójának enyhítését próbálják elérni. A beteg bőre alá egyre nagyobb dózisban juttatják az adott allergént, hogy a vele szembeni toleranciát kialakítsák a szervezetben.