Rendszertani besorolása
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Árvacsalán-virágúak (Lamiales)
Család: Árvacsalánfélék (Lamiaceae)
Alcsalád: Ajugoideae
Nemzetség: Ajuga
Faj: A. reptans
Hatóanyag
A hatóanyagai között megtalálhatóak az iridoid-glikozidok valamint az ajugol, diterpén keserűanyagok és a fitoekdizonok. Jellemző cseranyaga a rozmaringsav.
Botanikai leírás
Az indás ínfű 15-30 centiméter magas, évelő növény. Szárának tövéből hosszú, leveles indák nőnek. Előfordul a váltott irányú csavaros növés, emiatt a beeső fény iránya szerint szabálytalan, szélesebb fénycsíkokat, foltokat mutat. A pórusok nagyok, a látható növekedési zónáknak megfelelően csoportosulnak, a bélsugarak szabad szemmel alig észlelhetők. Balzsamos illata van, íze néha keserű. A négyszögletű szár csak két átellenes oldalán pelyhes szőrű. A 4-7 centiméteres tőlevelek csokorszerűen helyezkednek el, szárnyas nyelűk hosszú, a szárlevelek rövidebbek, hosszúkás, fordított tojásdadok, tompán fogasak vagy ép szélűek, keresztben átellenes állásúak. A kék vagy ibolyáskék, nagyon ritkán rózsaszín vagy fehér, ajakos virágok kettesével, hatosával álörvökben nyílnak a felső szárlevelek hónaljában, és hengeres álfüzért alkotnak. A felső ajak csaknem teljesen hiányzik, a háromhasábú alsó ajak viszonylag nagyméretű. A virágok 1,5-2 centiméteresek, melyből 1-1,5 centiméter jut a párta karimájára. A virágzat murváskodó levelei ép vagy kanyargós, esetleg csipkés szélűek.
Előfordulás
Az indás ínfű Dél-Európa kivételével egész Európában igen gyakori.
Farmakológiai hatás
Az indás ínfüvet a népi gyógyászatban máj- és epebántalmakra használják, ugyan napjainkban már elvétve. Öblögetéssel a szájüreg és a torok gyulladására is hatásos segítség.
A homeopátia anyagcsere zavarokra alkalmazza.
Felhasználás
Az indás ínfüvet korábban gyógynövényként használták sebek gyógyítására. Zsenge, fiatal leveleiből főzelék készülhet.
Forrás: Gyogynovenylexikon.hu