Édeskömény leírása, hatása (Foeniculum vulgare Mill.)

Ernyősvirágzatúak családja
Apiaceae

népi neve
édeskömény, ánizskapor

angol neve
Fennel

német neve
Fenchel

Leírás és előfordulás:
a termesztett keserű- és (fűszer) édeskömény (subsp. vulgare var. vulgare és subsp. vulgare var. dulce) kétéves vagy évelő növény. Szára 150-200 cm magas, erősen elágazó, hengeres, hosszirányban bordázott, rendszerint hamvaskék. A lomblevelek szárnyasan összetettek, sallangosak, a sallangok fonalasak. A levélnyél az alapi részénél hólyagosan felfújt. A szár alján található tőlevelek a legfejlettebbek, hosszuk meghaladja a 25 cm-t. Sárga virágai aprók, a főhajtás csúcsán vagy levélhónalji oldalhajtásokon összetett ernyővirágzatban rendeződnek. Termése ikerkaszat, íze, illata az ánizséra emlékeztet. A zöldesbarna vagy szürkés, kissé lapított résztermések 5-10 mm hosszúak és 2-4 mm szélesek, rajtuk 5 borda található. Őshazája a Földközi-tenger, Dél-Európa és Elő-Ázsia.

Felhasznált részek, drogok:
a (rész)termések (Foeniculi amari fructus, Foeniculi dulcis fructus), a résztermésekből vízgőz-desztillációval előállított illóolajok (Foeniculi amari aetheroleum, Foeniculi dulcis aetheroleum), ritkábban a virágos hajtás (Foeniculi herba) és a gyökér (Foeniculi radix).

Főbb hatóanyagok:
a leggyakrabban használt növényi részekben, a résztermésekben illóolaj (55-70% transz-anetol és 12-25% fenkon fő alkotórésszel) és zsíros olaj. A levelekben és a virágos hajtásokban szintén az illóolaj a legfontosabb hatóanyag.

Főbb hatások:
valamennyi földfeletti rész szélhajtó, görcsoldó, emésztés- és étvágyjavító, antimikrobiális, köptető és tejelválasztást fokozó.

Előfordulás gyógyszerkönyvben:
édesköménytermés [Ph. Hg.VIII. - 01/2002:0825 (2004)], keserű édeskömény termés [Ph. Hg.VIII. - 01/2002:0824 (2004)] és termésből készült illóolaj [Ph. Hg.VIII. - 01/2003:1826 (2004)].

Előfordulás vénymintagyűjteményben:
Gutta carminativa, Pulvis phenolphthaleini compositus, Pulvis sennae compositus, Sirupus laxans, Species carminativa, Species carminativa pro infante, Species depurans, Species laxans, Species sedativa (FoNo VII. - 2003).

Előfordulás növényértékelő monográfiában:
E-monográfia (termés, mag, illóolaj - 1991), ESCOP - monográfia (termés - 2003), WHO - monográfia (termés - 2007).

Felhasználások:
a termést fokozott bélgázképződés, gyomor- és bélgörcsökkel kísért emésztési zavarok, hörghurut kezelésére és tejelválasztás serkentésére gyógyteák, illetve kivonatok alkotórészeként; az illóolajat emésztésjavító, görcsoldó, köptető és húgykövesség megelőzésére szánt összetételekben, illetve szájápolószerek alkotórészeként és parfümök illatanyagaként.

Ajánlott napi adag:
termésekből 10 évesnél idősebb gyermekeknek és felnőtteknek 5-7 g, 4-10 éves korig 4-6 g, 1-4 éves korig 3-5 g, 1 éves korig 2-4 g; szirupból és mézből 10 éves kor felett 10-20 g, 4-10 éves korig 6-10 g, 1-4 éves korban 3-6 g.

Nemkívánt hatások, ellenjavallatok, figyelmeztetések:
a transz-anetol nagy adagban májkárosító hatású, kisgyermekeknél mérgező lehet.

Megjegyzések:
az édeskömény termései fontos alkotórészei a különféle, például savanyúságok készítéséhez ajánlott fűszerkeverékeknek, gyakori ízesítő anyaga a vegetáriánus ételeknek, íze jól illik a halak húsához, Indiában kandírozva vagy nagyobb szemcséjű cukorral keverve étkezések után tálalják fel az emésztés elősegítéséhez. A termésekből készült kivonatot és párlatot, valamint az illóolajat ánizs típusú likőrökhöz vezető ízként adják, édes és keserű típusú italok előállításakor pedig ízkiegészítőnek alkalmazzák.

Forrás: Patikamagazin.hu